Tűzoltóság a vérzivatarban


Vissza

Tűzoltóság a vérzivatarban

 

 
1956 októbere nehéz feladatokat adott a főváros tűzoltóságának, 23-án és az azt követő éjszakán több tűzesethez is riasztották a készenlétet. Néhány gépkocsitűz mellett a legjelentősebb tűzeset a Lenin körút 64. számú ház előtt volt, ahol tízezrével égették a könyveket és a többméteres lángoszlopok a környező házakat fenyegették. A tűzoltóság hatásos beavatkozása akadályozta meg a katasztrófát. Október 24-e reggelétől csaknem két héten keresztül szüntelenül csengett a hírközpont telefonja. 12 óra körül több izgatott hang jelezte, hogy ég a Nemzeti Múzeum.
 
 
 
 
 
Tűz a Nemzeti Múzeumban
 
A múzeum környékén heves harcok dúltak és a kiriasztott fecskendők közül csak egynek sikerült az épülettömböt megközelítenie. Bár akkor a tűz még nem volt nagy kiterjedésű, az oltás mégis nagy nehézségek elé állította a tűzoltókat. Két motoros sugárral sikerült a múzeum két égő helyiségét eloltaniuk, ám a heves lövöldözés miatt végül még az alapvezetéket sem sikerült visszaszerelniük. Néhány óra elteltével újabb tüzet jeleztek a Nemzeti Múzeumból, de akkorra az épület megközelítése teljesen lehetetlenné vált és csak másnap immár a tizenegyedik vonulási kísérlet járt eredménnyel. Október 25-én végre két egység megkezdhette a múzeum második emeletén az ásvány- és kőzettári rész, valamint a harmadik emeleten az afrikai kiállítás oltását, de fő céljuk a tűz Széchenyi Könyvtár felé történő terjedésének meggátlása volt. Ezt a feladatot mindössze kilenc tűzoltó oldotta meg hat „E” sugárral, porlasztott és habosított víz alkalmazásával. Egy másik „harci szakasz” a tetőtüzet szorította vissza, miközben a tűzharc nem szünetelt. A harmadik harci szakasz az ásvány- és kőzettani részen az égő szekrények lefeketítését kapta feladatul Totzl Károly főhadnagytól, a tűzoltás vezetőjétől. Ez a szakasz igen veszélyes helyzetbe került, mert ezt a részt gépfegyver- és géppisztoly-sorozatokkal pásztázták és csak kúszva közlekedhettek. Ennek ellenére meggátolták a tűz terjedését. A más kárhelyekről ide irányított fecskendők bevetésére csak a tűzoltás megkezdésétől számított 60 perc múlva kerülhetett sor. Az afrikai kiállítás tüzének oltását végzők is igen veszélyes helyzetben voltak, mert minden mozdulatukra lőtték ezt a részt. Itt négy sugárral dolgoztak. Háromórai megfeszített munkával a rendkívül bonyolult tüzet lokalizálták, ám a végleges oltáshoz még kb. 30-40 percnyi működésükre lett volna szükség, és még másfél-két órát igényelt volna a helyszín alapos átvizsgálása. Akkor azonban az oltást abbahagyatták és a kifejlődött tűzharc alatt a tűzoltók a légópincében voltak kénytelenek várakozni. Eközben a tűz újraéledt, és a tetőtűz oltását haladéktalanul folytatni kellett. Tizenhat „E” sugárral működtek órákon át.
1956. november 6-án 16 órakor az I. kerületi alosztály kapott utasítást a hírközpontból, hogy az Országos Levéltárhoz vonuljanak a levéltár pótolhatatlan értékeinek megmentésére. A levéltár tüzéhez a riasztott pesti raj nem tudott feljutni a Várba, a Széna térnél folyó harcok miatt. Az egység a Bécsi-kapunál egy kilőtt gépjármű és egy kőtorlasz eltávolítása után jutott el a levéltárhoz, aminek akkor már az egész negyedik emeleti része égett. A megszerelt négy „E” sugárral csak a tűz terjedését igyekeztek meggátolni mintegy két órán keresztül. Az óriási hőterhelés következtében a IV. emelet lángban álló nagyterme azonban leszakadt, a sugarakat át kellett helyezni a III. emeletre. Ekkor a harci cselekmények miatt az összes alapvezeték megsérült (a szovjet páncélosok lánctalpai elvágták a tömlőket), leállt a tűzoltás. Ezután az egység az iratok mentésében segédkezett, a többször is kért segítség a harcok miatt nem tudott eljutni a levéltárhoz. A tűzben 8767,5 folyóméter levéltári anyag semmisült meg.
 
1956 tűzoltó életeket is követelt
 
Hat fővárosi tűzoltó tragikus körülmények között vesztette életét:
Hartmann József
Hartmann József
Hidas Gyula
Hidas Gyula
Hartmann József
Tóth II. Ferenc
Hartmann József
Éliás Rezső
Hartmann József
Virág István
Hartmann József
Csernus Tibor

Hartmann József tűzoltó főhadnagyot 1956. november 7-én  szovjet katonák géppisztoly-sorozattal agyonlőtték. Élt 29 évet.
Hidas Gyula tűzoltó főtörzsőrmester életét 1956. november 7-én a Budapesti Tűzoltó Osztályparancsnokság Kun utca 2 sz. alatti épületét megszálló  szovjet csapatok   sorozatlövéssel oltották ki.
Tóth II. Ferenc tűzoltó törzsőrmester életét is ugyanakkor, ugyanolyan körülmények között
oltották ki. Éliás Rezső tűzoltó törzsőrmester is 1956. november 7-én géppisztolyból leadott sorozat következtében halt meg. Virág István tűzoltó őrmestert 1956. november 7-én a Nemzeti Színházban lőtték agyon. Csernus Tibor szakaszvezetővel is 1956. november 7-én végzett egy géppisztoly-sorozat.

 
Egy sérült fecskendő
 
Forradalmi tanácsok alakulnak

Közben zajlottak az események a fővárosi tűzoltóság berkeiben is és október 23-tól a forradalmi tanácsok megkezdték tevékenységüket (november 4-ig működtek). Október 30-án reggel a központ telefonon berendelte a szolgálatot ellátó parancsnokokat és a forradalmi tanácsok megbízottjait a Kun utca 2-be. Ott dr. Marinovich Endre, volt fővárosi tűzoltótiszt bejelentette, hogy a forradalmi tanács ideiglenesen megbízta a budapesti tűzoltó osztályparancsnoki teendők ellátásával. Az október 31-én megjelentetett 1 sz. Osztályparancsnoki Parancs szerint: „A magyar szabadságharc győzelme során a Nagy-Budapesti Tűzoltóságnál megalakult a Központi Forradalmi Tanács és ezzel egyidejűleg az alosztályokon is megalakulóban vannak a Forradalmi  Tanácsok... A Központi Forradalmi Tanács felhívására, valamint a Belügyminisztérium megerősítésére a Nagy-Budapesti Tűzoltó Osztályparancsnokság vezetését a mai napon átvettem.” Őt november 1-i hatállyal az állami tűzoltóság állományába alezredesi rendfokozattal a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erők minisztere visszavette. Csak rövid ideig állt a budapesti tűzoltóság élén, mivel a BM Tűzrendészeti Főosztályra került, a Megelőző Tűzrendészeti Osztály vezetőjévé nevezték ki.


Dr. Marinovich Endre

Az októberi és novemberi nagyméretű tüzek megfékezése a budapesti tűzoltóság állományának becsületes helytállását követelte meg.  November 10-ig közel 250 vonulásuk volt. Nappalokon és éjjeleken át – sokszor a legnagyobb fegyveres harcok közepette – életüket nem kímélve vonultak és mentették az életeket és javakat. A fővárosi tűzoltóknak a káreseteknél tanúsított bátorsága és hősies magatartása kivívta a lakosság elismerését. Nem túlzás annak megállapítása, hogy a felszabadulás óta nem volt olyan nehéz helyzetben a fővárosi tűzoltóság, mint 1956-ban, a szabadságharc idején.

 
Az 1950-es évek végén
 

Az elkövetkezett harminc évig tartó kompromisszumos békés időszakot a fővárosi tűzoltóságnál 1957. márciusában Micskó Rudolf tűzoltó ezredesnek – a BM OTP vezetőjének – a budapesti tűzoltók pártaktíva értekezletén, az októberi és novemberi eseményekről és a tűzoltóság helyzetéről tartott előadása vezette be.
1958. június 1-én 13 óra 20 perckor veszélyes és nagy kiterjedésű tűz keletkezett a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyárában. A hordós és üvegballonos tárolótelep gyulladt ki, és a tűz néhány percen belül elhatalmasodott a 35x35 méteres területen. Fokozottan tűz- és robbanásveszélyes, alacsony lobbanáspontú folyadékok égtek. A robbanások következtében egymás után repültek levegőbe a vashordók, a lángok magassága pedig elérte a 20-25 métert. Veszélybe kerültek a szomszédos épületek, továbbá a fémnátrium- és hidrogénpalack- tárolók.  A tűzoltási csoport és a főváros 12 egységéről kivonult rajok hűtő és védő vízsugarak védelme alatt hét habsugárral fékezték meg a beláthatatlan következményekkel fenyegető tüzet. A rákospalotai szovjet alakulatok tűzoltósága értékes segítséget nyújtott az anyagmentésben. Az emberfeletti küzdelem mintegy 20 perc alatt vezetett a tűz terjedésének megakadályozásához.
A harmadik országos tűzoltóversenyt 1958 októberében 25 ezres nézőközönség előtt a Margitszigeten rendezték meg. Ezen nagyszabású tűzoltási bemutatót tartott az állami tűzoltóság. A díszelgésekből és a versenyek előkészítéséből a fővárosi tűzoltók alaposan kivették a részüket.
Az 1959-es év elején (január 28-án) az Óbudai Hajógyárban egy átadásra váró, 71 méter hosszú személyszállító hajón – egy eldobott égő gyufaszáltól – támadt veszélyes tűz. Mintegy 20-30 méter hosszban egyszerre borult lángba a hajó.
A festési és takarítási munkák miatt a hajó helyiségei telítve voltak különféle tűzveszélyes folyadékok gőzeivel, s alig négy perccel az első lángok fellobbanása után már az egész hajó égett. A veszélyt növelte, hogy a hajó belsejéből hegesztéshez használt felhevült gázpalackokat kellett kihozniuk a tűzoltóknak. A kiterjedt tüzet végül 16 sugárral sikerült megfékezni.  A kár 11 millió Ft volt.


Égő hajó az óbudai hajógyárban (1959)
  

 
Minárovics János ny. tű. ezredes