Jogszabályi háttér


"...mindenkinek joga van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez..."

A katasztrófavédelmi igazgatásra vonatkozó jogi szabályozás alapja a Magyar Köztársaság Alkotmánya. Alkotmányos alapjogok, miszerint mindenkinek joga van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez. A katasztrófa-védelem vonatkozásában a környezet védelmét tágan: a természetes, az épített és a humán környezet vonatkozásában értelmezzük.

Az alapjogok védelme érdekében az alkotmány kimondja, hogy "a Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét", valamint "elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége". A megvalósításhoz felruházza az Országgyűlést a törvényalkotás jogával, a Kormányt pedig kötelezi az alkotmányos rend és az állampolgárok védelmére . A fenti alkotmányos elvekből vezethető le a katasztrófavédelem jogi szabályozásának megalkotása, valamint a fent idézett jogszabályi helyek adnak felhatalmazást szervezetének kialakítására. Mivel a katasztrófa jellegzetesen nagyobb kiterjedésű, több embert érintő csapás vagy szerencsétlenség, ezért előfordulhat, hogy ún. minősített időszakot eredményez.

Az alkotmányban is rögzített minősített időszakok közös jellemzője, hogy az állam életét, rendes működését, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát, belső vagy külső eredetű társadalmi, természeti, technikai jellegű erőhatás megjelenése veszélyezteti, ezért ennek elhárítása, illetve bekövetkezése esetén következményei felszámolására - az Alkotmány felhatalmazása alapján - rendkívüli jogrend eszközei vehetők igénybe. Az Alkotmányban a katasztrófa fogalma a minősített időszakok kapcsán jelenik meg.

Az Alkotmány öt minősített időszakot tárgyal, amelyek a következők:
  • a veszélyhelyzet,
  • a szükségállapot,
  • rendkívüli állapot,
  • a 19/E § szerinti helyzet,
  • a megelőző védelmi helyzet.
A katasztrófavédelem a polgári védelem és a tűzoltóság országos és területi szerveinek összevonásával alakult meg 2000. január 1.-vel, az új szervezetre vonatkozó törvény - katasztrófavédelmi törvény (kat.) - megalkotásával.

Ennek megfelelően a kapcsolódó jogszabályok:

  • a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről, valamint a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény,
  • a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény,
  • a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény. (Ez a törvény 2000. január 1-jén lépett hatályba.)
  • A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről, és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény
A törvény megalkotásának az volt a célja, hogy szabályozza az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tüzek megelőzését, a tűzeseteknél, a műszaki mentéseknél a segítségnyújtást, és a tűz elleni védekezésben résztvevők jogait és kötelezettségeit, meghatározta a védekezés szervezeti, személyi, tárgyi és anyagi feltételeit.

A törvény előírja:
  • a tűz megelőzésével kapcsolatos rendelkezéseket, így a hatósági tevékenységre, a felvilágosításra, oktatásra, képzésre vonatkozó szabályokat;
  • a tűzoltással és műszaki mentéssel összefüggő rendelkezéseket, amelyek magukba foglalják a tűz jelzésére, a tűzoltás-vezető jogaira, valamint az állampolgárok és a különböző szervezetek tűzoltásban való részvételére vonatkozó előírásokat;
  • a műszaki mentési tevékenység legfontosabb szabályait;
  • a tűzesetek vizsgálatával kapcsolatos alapvető rendelkezéseket;
  • a hivatásos, az önkéntes és a létesítményi tűzoltóság, valamint a tűzvédelmi szervezetek működésére, irányítására vonatkozó szabályokat.
A törvény megjelenése után a belügyminiszter kiadta az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot, amely rendelkezik:
  • a létesítmények, építmények kialakítására, a gépek, berendezések, eszközök és anyagok használatára, a technológiák alkalmazására vonatkozó tűzvédelmi előírásokról;
  • a tűzveszélyességi osztályokról;
  • és az osztályba sorolás szabályairól.
A polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény

Kiadásának célja a védekezésre való felkészülés elősegítése nem csak kimondottan katasztrófa-helyzetek, hanem egyéb konfliktushelyzetek (fegyveres összeütközés) esetére is. A törvény meghatározza többek között:
  • a polgári védelmi feladatokat;
  • azokat a veszélyhelyzeteket, amelyek esetén különleges rendszabályokat kell bevezetni;
  • a polgári védelmi kötelezettség fogalmát és szabályait;
  • a polgári védelmi szolgálat elrendelésének (bevezetésének) módját;
  • az adatszolgáltatás és az adatkezelés rendjét.
A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény

A törvényt az Országgyűlés a katasztrófák elleni védekezés egységes irányítási rendszerének kialakítására alkotta meg. A törvény összhangban van az Alkotmánnyal, erre utal az alábbi szöveg, miszerint "minden állampolgárnak, illetve személynek joga van arra, hogy megismerje a környezetében lévő katasztrófaveszélyt, elsajátítsa az irányadó védekezési szabályokat, továbbá joga és kötelessége, hogy közreműködjön a katasztrófavédelemben."

A törvény előírja az "általános jelzési és közreműködési kötelezettséget" is. Eszerint az a személy, aki a katasztrófát, vagy a katasztrófaveszélyt észleli, vagy arról tudomást szerez, köteles bejelenteni haladéktalanul a katasztrófavédelem hivatásos szerveinek, illetve az önkormányzati tűzoltóságnak és a polgármesteri hivatalnak, továbbá köteles a védekezést elősegíteni. Ahhoz, hogy ennek a kötelezettségnek eleget lehessen tenni, meg kell ismerni a katasztrófavédelem irányítási rendszerét és a fogalmát.

Az 1999. évi LXXIV. törvényt az életet- és vagyonbiztonságot, a környezetet veszélyeztető természeti és civilizációs katasztrófák megelőzése és károsító hatásai elleni védekezés egységes irányítási rendszerének kialakítása és működtetése, valamint a veszélyhelyzetben illetve a katasztrófa sújtotta területeken alkalmazható szabályok bevezetése céljából alkotta meg az országgyűlés. Ezt a törvényt kell alkalmazni katasztrófahelyzetben, illetve a katasztrófa megelőzése érdekében (súlyos ipari balesetek elleni védekezés esetén is) a Magyar Köztársaság területén végzett katasztrófaveszélyes tevékenységre, valamint akkor, ha a katasztrófa károsító hatása ellen hazánk területén védekezés szükséges.

A törvényi szabályozás alapvetően a következő területekre vonatkozik:
  • a katasztrófák elleni védekezés irányítási rendjére;
  • a katasztrófavédelem megvalósításában részt vevő hivatásos szervekre;
  • a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos ipari balesetek esetén irányadó előírásokra és követelményekre.
A törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet - 179/1999. Korm. rendelet a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény végrehajtásáról - rögzíti a katasztrófa sújtotta területté nyilvánítás szabályait és ezzel kapcsolatban jogokat és kötelezettségeket állapít meg a kormány, a miniszterek, a polgármesterek és a védelmi bizottságok számára. További részleteket szabályoz a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek katasztrófavédelmi feladatairól és a védekezés végrehajtásának rendjéről, valamint e szervek irányítási és működési rendjéről szóló 48/1999. (XII. 15.) BM rendelet.