Tűzoltólaktanyáink rejtett kincsei

A VIII. kerületi II. János Pál Pápa tér délkeleti sarka a Dologház és Kun utca sarka is egyben. A tér impozáns. Több mint tíz hektár területen terül el, van futópálya, játszótér, kutyafuttató, hatalmas fákkal tarkított zöld terület. Ebbe a miliőbe hasít bele mint egy jégtörő hajó orra a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság épülete már több mint 125 éve, annak is a Csóka tornya. A torony két oldalán az épület vörös téglával borított utcai szárnya nyúlik el, mintegy támogatva, maga elé tolva a díszes húsz méter magas tornyot. A Csóka tornyot. Miért Csóka? A legendáriumban több magyarázat is akad, biztos válasz egy sem. Lehetett egy Csóka nevű építőmester, akiről a nevét kapta, de lehet, hogy mindig is szívesen tanyáztak csókák az épülő, megépült tornyon, és ezekről a fekete-fehér, hangos madarakról nevezték el a tűzoltók a tornyot. Azt is mesélik, hogy nem is Csóka, hanem Csonka toronynak hívták, mert túl hosszú ideig épült, és mindeközben csonkán állt… Az biztos, hogy tűzfigyelő toronyként szerepelt a terveken, ám mivel időközben kiépült a fővárosban a telefon-hírmondón keresztül érkező tűzjelzés, így a toronyból az épületet díszítő emblematikus elem lett. 

A fővárosi parancsnokság központi épületébe a Dologház utcai személykapun – főbejáraton – léphetünk be. A kapu két szárnyának kilincseit több mint száz éve koptatják az itt dolgozó tűzoltók, alkalmazottak, vendégek. A több mint száz kilós ajtó könnyen fordul a zsanérjain, kulcsa fél kiló, nagyobb, mint egy férfiarasz. A kulcs karikájában négy ujj is kényelmesen elfér. Az ajtó sajátos rázkódással csukódik a belépő mögött. Az épületbe lépve az őrszolgálat előtt az ember mehet előre, jobbra, balra, fel és le. Egyenesen a parancsnokság udvarára lehet eljutni az emlékeket őrző márványtáblák és kopjafa előtt. Balra a tíz szerállásos szertár lengőajtaja nyílik, míg jobbra az épület legrégebbi szárnyába lehet eljutni, amiben többek mellett a hatóság és jelenleg a főügyelet is tevékenykedik. Ők bonyolítják a tűzoltó rádión keresztül a hírforgalmazást a területen riasztás miatt vagy egyéb okból tevékenykedő tűzoltó rajokkal. Azaz ők tartják – sok más fontos feladat között – a kapcsolatot tűzoltó rádión keresztül az egységekkel. Szigorúak, pontosak, rendezettek, pontos szabályok szerint rádióznak. E szabályok része, hogy minden szernek, egységnek, beosztásnak van hívó jele. A fecskendőé például a kerület, ahol a laktanya áll, és a fecskendő száma. Így a VIII. kerületi hivatásos tűzoltó parancsnokság 2. gépjármű fecskendőjének a hívó neve: VIII. 2-es. A hívása pedig így hangzik: nyolcadik kettes, nyolcadik kettes, a Kunnak jelentkezzen, vétel. Kunnak. De miért a Kunnak jelentkezik a nyolcadik kettes? Nos azért, mert találni kellett egy mindenki által érthető, semmivel össze nem téveszthető, egyértelműen hallható, rövid elnevezést. A „főváros” mellet szóba jött „Budapest” is, vagy a „központ” de a „parancsnokság” szó is. Ezek nem váltak be. Túl hosszúak, összekeverhetők. S valakinek eszébe jutott a Kun utca. Rövid, egyértelmű, nem félrehallható, egyedi, de mégis a központi épülethez könnyen köthető, hiszen a teherbejárat a Kun utcából nyílik. Így a hívónév a Kun-Kun lett, és maradt máig sajátja a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak.

Valamikor a tűzoltók a napot a Dologház utcában, alkalmanként az épület előtt kezdték. Ott sorakoztak, kaptak eligazítást. A pontos körülmények már a múlt homályába vesznek, azonban ezen sorakozók emlékei a téglákba vésve megőrződtek, s az idő patinássá, nemessé tette ezeket a karcolatokat. Lehet találni évszámot 1905-ből, 1914-ből, 1920-ból is, de kis kereséssel fellelhető magyar címer is. Leginkább nevek, monogramok olvashatóak. A hagyomány azonban tovább él, hiszen felfedezhetünk vésetet 1995-ből is, de az udvar más tégláin találunk jelzést 2011-ből is. A téglák észrevétlenül őrizik az emlékeket, régen meghalt vagy velünk élő emberek üzeneteit.