Az első őrség

Az első őrség

Őrtanya

A tűzoltóság első őrsége az Erzsébet híd pesti hídfőjénél volt. A belvárosi templom egyemeletes plébánia épületének aföldszinti részén három bolthelyiség, továbbá a kapualj szolgált a parancsnoki iroda, a laktanya és a szertár céljára. Udvaruk nem volt, a pincében kialakított istállójukat a Duna minden magasabb vízállásakor elöntötte a víz. Huszonnégy éven keresztül szolgáltak ezek a dohos helyiségek az első őrség elhelyezésére. A szereket az utcán tartották és tisztították, a tömlőket a szabad Dunán a halászok által szívességből rendelkezésükre bocsátott bárkákon mosták.

  Őrparancsnok
 

A csapat vezetésére, azaz a csapattiszti feladatok ellátására a főparancsnok javaslatára 1870. január 4-én tűzfelügyelői címmel Krause Waldemár lipcsei önkéntes tornásztűzoltó szakaszparancsnokot nevezték ki.
A tűzoltók ruházata akkoriban személyenként 21 ft. 56 kr.-ba került és már 1870. január 15-én 36 tűzoltó részére biztosították a ruházat beszerzését. A városi tűzoltók folyamatos szolgálatot láttak el, tehát éjjel-nappal szolgálatban voltaokk. Már 1870 márciusában megemelte létszámukat négy fővel, sőt március 23-án a második őrséget – a Ferencvárosban a Nyúl és az Oroszlán utca sarkán, a volt gazdasági hivatal raktárában – is felállították 13 fővel. Az így kialakult 28 fős csapat kiképzésének megtörténtét április 20-án jelentette a főparancsnok a tanácsnak.


 

A „tűzkeresztség” és hatása
 

A fiatal tűzoltóság első nagy tűzesete nem váratott sokáig magára. 1870. április 22-én hajnali 3 órakor a toronyőrök kongatása jelezte, hogy Óbudán tűz van. A spiritusz gyár égett és oltására a városi és az önkéntes tűzoltóság egyaránt kivonult. Eredményes működésüknek köszönhetően csak a kazánház égett le, a gyár többi épületét megmentették. A hatóság elismerése megmutatkozott abban, hogy hozzájárult a harmadik tűzőrség felállításához, amely 1870. szeptember 15-én, a Kerepesi úton, a Népszínházzal szemben, a volt mértékhitelesítő hivatal épületében 14 fővel, egy fecskendővel – mégpedig a Walser Ferenc budapesti gyárában az első magyar ipari termékként előállítottal – egy vízhordólajttal és két pár lóval, megkezdte a szolgálatot.

Az első év tapasztalatai

Az 1870-es év végén a tűzoltóság 63 tűzesetről számolt be jelentésében, olyanokról, melyek oltását ma már elképzelhetetlen nehézségek között, a tűz elleni közelharcban oldották meg. Mik voltak a nehézségek? Telefon, tűzjelző berendezés, vízvezeték még nem létezett.
A fecskendők emberi erővel működtek s lovakkal vontatták azokat a helyszínre. Az emberi erő helyettesítésére a főparancsnok az angol Shand-Mason gyártól hozatott egy kis gőzfecskendőt, amit 1872-ben felajánlott megvételre a városi tűzoltó bizottmányon keresztül a Pest Szabad Királyi Város Tanácsának. Az új szerrel nagysikerű bemutatót tartottak 1872. december 12-én a Duna-parton.
Az 1872-es év végére elkészült az új mászóház a szegényház előtti téren. Akkor Európa legcélszerűbb mászóházának tartották.
Amikor Budát, Óbudát és Pestet 1873. november 17-én egyesítették, Pest 65 főnyi hivatásos osztaggal képviseltette magát Budapest tűzvédelmében.

Az első főparancsnok távozása

Gróf Széchenyi Ödön 1874. szeptember 10-én távozott a tűzoltóság éléről. Távozása előtt még átvette a budai tűzvédség vezetését is, miután az beolvadt a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyesületbe. Még az ő irányítása alatt kezdte meg a IV. (a Próféta utcában), az V. (a Ráczvárosban), majd a VI. őrség (Óbudán) a szolgálatot. A legénység összlétszáma 1874-ben 97 fő volt, akik az említett hat mozgóőrségen, továbbá a vágóhídon és a figyelőtoronyban teljesítettek szolgálatot. Gróf Széchenyi Ödön munkájának tudható be az is, hogy Budapest a hivatásos tűzoltóság megszervezése terén megelőzte a svéd, a norvég és az olasz fővárost (Stockholmban 1875-ben, Oslóban 1894-ben, Rómában 1887 körül állítottak fel hivatásos osztagot). A székesfővárosi hivatásos tűzoltóság tehát szintén Gróf Széchenyi Ödönnek köszönheti megalakulását és neki köszönheti fejlődése megindulását, amikor előre dolgozott tervek szerint, fokozatosan kezdte kiépíteni a szervezetet, hogy idővel a világ élvonalában lévő tűzoltóságok közé küzdje fel magát, a gróf által kijelölt úton.
A megüresedett főparancsnoki posztot dr. Follmann Alajos királyi járásbíró töltötte be, aki 1883-ig állt a fővárosi tűzoltóság élén. A török meghívásnak eleget tevő gróf Széchenyi Ödön úgy tervezte, hogy egy év alatt megszervezi Konstantinápoly katonai tűzoltóságát, de úgy alakult sorsa, hogy élete végéig Törökországban szolgálta a tűzvédelem ügyét.

 

Új, magyar gyártmányú szerek

"Budapest" gőzfecskendő 1877

Krause Waldemár tűzfelügyelő 1875-ben lófogatú tolólétrát tervezett a budapesti viszonyok figyelembe vételével. Walser Ferenc tűzoltószergyáros szabadalmaztatta és legyártotta a fővárosi tűzoltóság részére. A két ló vontatta létra 85 láb (kb. 26 méter) magasságig szabadon felállítva is mászható volt. A három perc alatt négy ember által felállítható létrán „csatornahenger és sugárcsőtámasz” segítségével ember és víz egy időben ért fel a tetejére. Ugyancsak Walser érdeme, hogy 1876-ban legyártotta Magyarország első gőzfecskendőjét, amelyet Pelles Antal mérnök tervezett Krause Waldemár és Follmann Alajos útmutatásainak figyelembe vételével. Ezt a gőzfecskendőt másodikként 1877-ben állították szolgálatba „Budapest” néven.
 

Fokozatos fejlődés a millenniumig
 

 "Széchenyi" gőzfecskendő 1879

A fővárosi tűzoltóság életében új fejezet kezdődött 1881-ben, amikor a fővárosi közigazgatás szervezetébe jogilag is beilleszkedett. A tíz éven át ideiglenes minőségben alkalmazott tűzoltók ekkor fővárosi alkalmazotti státust nyertek, létszámukat, fizetésüket, szolgálati viszonyukat, hatáskörüket, jogaikat és kötelességeiket is szabályozták. Ezzel a korábbi, a hatóság által támogatott társadalmi jellegét – teljesen megváltoztatták. 1881. március 30-án, a főváros törvényhatóságának határozatával ez meg is történt, és a tűzoltók állományát egy főparancsnoki, egy tűzfelügyelői, egy segédtiszti, 16 őrparancsnoki, 2 gépészi, 8 csővezetői, s 71 tűzoltói állásban állapították meg. A tiszti állások hivatalnoki állásnak minősültek. A legénységi létszámot alkotók akkor még nyugdíjjogosultságot nem nyertek, csak baleset esetére állapítottak meg számukra némi segélyezési lehetőséget.
 

Tűzoltó szer és legénységi kocsi 

A tűzoltók fizetése, különösen ha a nehéz szolgálatot vesszük tekintetbe, nem volt mondható valami fényesnek. Ők ugyanis 4 napon, azaz 96 órán át egyhuzamban teljesítettek szolgálatot és csak az ötödik napon voltak szabadok, de szabadnapjukon este hat órától színházi szolgálatot kellett teljesíteniük. Az őrparancsnokok 48 órás szolgálat után 48 órás szabadidőt kaptak, de ők is színházszolgálatra voltak szabadnapjukon kötelezve. Legnehezebb a gépészek szolgálati beosztása volt, mert ők csak minden 14. nap után voltak felváltva 24 órát szabadok. A gépészek létszámát 1908-ban egy fővel emelték, s attól kezdve háromnapi szolgálat után két szabadnapot kaptak.

  A Ring színházi tűz kitörése   

A színházi szolgálat fokozott biztosítását a bécsi Ring színház 1881-ben történt katasztrófája hozta magával. A hatóság az összes színházat felülvizsgáltatta és a színházi tűzőrszolgálat erősítésére 8 tűzoltó felvételét is engedélyezte. A színházakban előadás alatt egy őrparancsnok és négy tűzoltó teljesített szolgálatot, minden színház 9, a Nemzeti pedig 10 tűzoltóval rendelkezett. A tűzoltó-főparancsnokság még 1881-ben kidolgozta a színházak tűzbiztonságára vonatkozó szabályrendelet tervezetét. 

A Ring színház égése  

A rendelet – amit 1882. november 8-án bocsátottak ki – nagy jelentőségűnek bizonyult, mert nemcsak a színház építési módját, berendezését és kezelését szabályozta, hanem ezeken túlmenően minden színházban legalább két bentlakó, állandóan alkalmazott tűzoltó éjjel-nappali szolgálatát is rendszeresítette. Őket a színház fizette, de tűzrendőri fegyelem tekintetében a fővárosi tűzoltó-főparancsnokságnak voltak alárendelve. Ennek a rendelkezésnek az alapján a színházi, majd később az egyéb intézeti tűzoltóságok a fővárosi tűzőrség kiegészítő részét képezték, mégpedig úgy, hogy az engedélyezett létszámot, a színházak terhére, az általuk felvett hivatásos legénység keretéből biztosították. Bár a szabályrendelet alapján a Nemzeti Színházban 3, a Népszínházban 2, a Várszínházban 2, a Nemzeti Színházban 2 főnyi tűzőrséget létesítettek, a tűzoltóság létszáma mégis tíz fővel szaporodott, ugyanis az épülőfélben lévő Operaházhoz is kirendeltek egy tűzoltót.

1881 végén Follmann Alajos lemondott a tiszteletbeli főparancsnokságról és helyét 1882. december 7-én a főparancsnoknak megválasztott Kempelen Béla (korábban egri önkéntes tűzoltó főparancsnok) töltötte be.
A közgyűlés 1883 októberében határozott az úgynevezett „elevátori” – azaz közraktári őrség felállításáról. December 20-án egy őrparancsnokkal és négy tűzoltóval kezdték meg a szolgálatot. Fenntartási költségük egyik felét a főváros, másik felét a közraktárakat bérlő „Magyar leszámítoló és pénzváltó bank” állta. Ugyancsak az 1883. évre esik a hivatásos tűzoltói létszámnak egy őrparancsnokkal, egy csővezetővel és öt tűzoltóval történt megerősítése. Ezzel az összlétszám meghaladta a százat.
A tűzrendészet gyakorlatának írott és összefoglaló szabályozását, azaz a tűzrendészeti szabályrendeletet 1883. szeptember 19-én adták ki. Ezzel kezdetét vette a megelőző tűzrendészet behatóbb művelése.

  Breuer Szilárd   

A következő, 1884-es esztendőben Buda tűzvédelme került előtérbe. Március 24-én határoztak arról, hogy az I. kerületi Tabánban elhelyezett tűzoltó-kirendeltség fenntartása mellett az újlaki tűzőrséget Óbudára helyezik és a II. kerületben, a Pálfy-téren, új tűzőrséget hoznak létre. Az óbudai tűzőrség a Calvin utcában egy új helyiségben 1886. november 23-án kezdte meg a szolgálatot és ugyanakkor az újlaki őrséget megszüntették. A Pálfy-téri egység egy bérelt helyiségben 1885. szeptember 17-én 2 őrparancsnokkal az élén, egy csővezetővel és 9 tűzoltóval állt föl. Az első országos kiállítás építése kapcsán a tanács 1884. szeptember 18-án a fővárosi tűzoltólétszámból 12 főt bocsátott az országos kiállítási bizottság rendelkezésére. Még tovább is lépett a tanács a kiállítás tűzvédelmének biztonságosabbá tételében azzal, hogy 1885. szeptember 29-én egy 3 forint napidíjas szakdíjnoki állást szervezett a tűzoltói tisztikar kiegészítésére. Az állást Markusovszky Béla önkéntes tűzoltóval töltötték be. A szakdíjnokot a kiállítási tűzőrségre rendelték ki, s mivel illetményét a kiállítási alapból fedezték, helyére szakdíjnoknak június l5-től Breuer Szilárd önkéntes tűzoltó szakaszparancsnok került.
Az új tisztek szolgálatba állítására nagy szükség volt, mert Kempelen Béla 1884. június 5-én váratlanul meghalt, és a hosszabb ideje súlyosan beteg Krause Waldemár is távozott az élők sorából. A vezető nélkül maradt tűzoltóság felügyeletére a tanács ideiglenesen ismét Follmann Alajost kérte fel. A főparancsnoki állás végleges betöltésére Scserbovszky Szaniszlót nevezték ki 1885. szeptember 10-én. Ugyanakkor került segédtiszti beosztásba Breuer Szilárd. Új tűzőrségek kezdték meg működésüket 1885-ben az V. és a X. kerületben. A tűzfelügyelői állást 1886. január 28-án Janicsek Andor önkéntes szakaszparancsnokkal töltötték be. Ekkor a tisztikar így alakult: Főparancsnok: Scserbovszky Szaniszló; tűzfelügyelő: Janicsek Andor; segédtiszt: Breuer Szilárd; szakdíjnok: Markusovszky Béla.

Scserbovszky Szaniszló          Janicsek Andor

Fokozatos fejlődés

A VIII. és IX. kerületi őrségek áthelyezését célzó munkálatok 1887 elején kezdődtek meg. A Stáhly utcában létesített új őrség 1888. július 3-án, míg az új IX. kerületi a Közraktár utcában 1891. november 28-án kezdte meg a szolgálatot.

A fővárosi tűzoltók szerek és felszerelések dolgában sem akartak lemaradni. Az egyre növekvő telekárak következtében egyre magasabbra épített házak komoly tűzvédelmi követelményeket támasztottak, ezért 1888. június 29-én beszerezték első 30 méteres Magirus gyártmányú lófogatú  tolólétrájukat. Az új szer július 2-án – a Hengermalom égésénél – már bizonyította hasznosságát. E tűz után a biztosítótársaságok egy mechanikai tolólétra beszerzésére 3000 forintot adományoztak.Az 1889. évre esik az első intézeti tűzőrség felállítása a Sándor utcai régi képviselőházban, ahol két tűzoltót állítottak be nappalra április 10-ével.A főváros rohamos fejlődésével párhuzamban a tanács a tűzoltóság fejlesztésére is gondolt és 1890-ben úgy határozott, hogy az I. kerület, Attila utca 3 sz. alatti tűzőrséget megfelelőbb és modernebb körülmények közé helyezi, és elrendelte a Koronaőr utcában egy új laktanya építését. Az őrség 1891 októberében vonult át új helyére. Akkoriban egy gőzfecskendő és egy 26 méteres tolólétra beszerzését is engedélyezték.

További előrelépést a fővárosi tűzoltóság fejlesztésében az 1892. november 9-ei döntés hozott, amellyel a létszámot 20 fővel megemelték, majd 1892 márciusában egy kezelői állást is rendszeresítettek. A következő évben Geittner és Rausch fecskendő- és szivattyúgyárából új gőzfecskendőt szerezhettek be, sőt a közgyűlés 1893. szeptember 18-án az új központi tűzőrségi laktanya felépítését is elrendelte. Ennek építése 1894-ben vette kezdetét. Időközben az Eskü-téri őrséget meg kellett szüntetni, és 1894. október 8-án a főparancsnokság ideiglenesen a Stáhly utcába költözött. Megkezdődött az Orczy úti mászóház átépítése is. Az új központi laktanyába 1895. november 13-án költöztek be. Ilyen formán a fővárosi tűzoltóság negyedszázados jubileumát már az új központi laktanyában ünnepelhette meg.

Az 1895-ös év vívmányaihoz tartozik még az is, hogy az ezredéves kiállítás rendezőbizottságának előterjesztésére a tanács hozzájárult a kiállítás területén előbb egy 1+10 fős, majd 1896 április 1-től l tisztből, 2 őrparancsnokból, 2 csővezetőből és 20 tűzoltóból álló második őrség létesítéséhez. Élükre Janicsek Andor tűzfelügyelőt állították, aki 1896 végéig úgyszólván egyfolytában – éjjel-nappal – szolgálatban állott. A kiállítási őrség szolgálata 1897. február 1-én ért véget, kirendelése alatt 42 esetben működött eredményesen.

Az év krónikájához tartozik még az a tanácsi határozat, mely a tűzoltó legénység illetményrendezését és a létszám 40 fővel történő emelését javasolta. A döntés az 1896. évre maradt.

Minárovics János
ny. tű. ezredes