100 éves az FTP
100 éves az FTP
A jubileumi kiállítás részlete a MOM kultúrházban
1970. február 5-én a MOM Művelődési Házban rendezték meg az ország felszabadulása 25. és a fővárosi tűzoltóság megalakulása 100. évfordulójának ünnepségét.
A fővárosi tanács elnöke – Sarlós István – mondott ünnepi beszédet. Kitért beszédében azokra a körülményekre, amelyek szükségessé tették, hogy Széchenyi Ödön parancsnoksága alatt megalakuljon 1870. február elején a hivatásos tűzoltó csapat, majd hangsúlyozta, hogy a budapesti tűzoltók kétmillió ember életét és iparunk termelésének több mint 40 százalékát védik és kifejezte meggyőződését, hogy továbbra is sikeresen teljesítik majd súlyos, de szép feladataikat.
A művelődési ház előcsarnokában kiállítás dokumentálta a két jeles eseményt, s a tűzoltóság fejlődésének főbb állomásait.
Az ünnepség záróakkordjaként színvonalas műsor következett, amelyen a BM Duna Művészegyüttes népi zenekara és tánckara is fellépett.
Az év végére is jutott versenyzési lehetőség a budapesti tűzoltóknak, október 27-28-án az Óbudai Gázgyárban került sor a VIII. kerületiek felhívása alapján a jubileumi rendezvények és a X. pártkongresszus alkalmából kezdeményezett szerelési versenyre. A népes mezőnyből a VIII. kerület A/1-es raja szerezte meg az elsőséget a IV-XV. és a XIV-XVI. kerületiek A/1-es rajai előtt.
A belügyminiszter 5/1971. (XII. 24.) BM. számú rendeletével az állami tűzoltóság területi szervei – 1972. január 1-től – az illetékes tanácsok irányítása alá kerültek.1972. január 5-én 11 óra 36 perckor tetőtüzet jeleztek az V., Münnich Ferenc u. 26. alatti ötemeletes épületből. A manzárd kiképzésű padlástérben három helyiség és a tető égett. A jelzéstől számított 22. percben három „E” sugárral körülhatárolták és négy percre rá eloltották a lángokat.
A főváros XIV. kerületében, Zuglóban is megkezdték az új lakótelepek kialakítását. 1967-től folyamatosan épült itt az úgynevezett Füredi úti lakótelep, amellyel a Kerepesi út – Őrs vezér téri lakótelephez kapcsolódva –új városnegyed alakult ki. 1966-1970 között itt évente átlag 1913 lakást építettek. Ugyanebben az időben Budapesten évente átlag 11.788 új lakást adtak át rendeltetésének. A XIV. kerületi Csertő utcában a hatvanas évek végén Larsen-Nielsen paneles rendszerű, középfolyosós, 10 emeletes (11 szintes) lakóházakat építettek.
Mivel ezek legfelső hasznos lakószintje, az úgynevezett mértékadó magassága 29.20 méter, ezért a szabvány szerint rá a magasépületekre vonatkozó előírások lettek volna az érvényesek. A Budapesti Városépítési Tervező Vállalat azonban olyan eltérési engedélyt kapott, amely szerint legfeljebb + 30 méter mértékadó magasságig a középmagas épületekre vonatkozó követelményeket alkalmazhatják. Tehát tűzrendészeti szempontból ezeket az épületeket középmagas épületekként kezelték.
A 98.44 méter hosszú és 16.86 méter széles Larsen-Nielsen típusú lakóházaknál szintenként körülbelül 1700 négyzetméter alapterülettel és összesen 51.800 légköbméter beépített térfogattal számoltak. A háromszekciós elrendezésű, szekciónként 88, összesen tehát 264 lakásból álló épületnél két, egyenként 7.27 méter szélességű lépcsőházat alakítottak ki. A 27.98 méter hosszú szekciókat A, B, C betűkkel jelölték. A B, vagyis a középső rész lakói mindkét lépcsőházat használhatták, s a két lépcsőház 800 lakó közlekedését szolgálta. Mivel azonban csupán üvegezett ajtók nyíltak a lépcsőházakból a folyosókra, ezért sem füst, sem tűzálló elválasztásról nem beszélhetünk a menekülési útként is szolgáló folyosók és lépcsőházak között. (Az egyéb építési, illetve tervezési problémákra a tűzeset ismertetése során térünk ki).
Még annyit kell itt megemlíteni, hogy a Csertő utca 12-14 számú lakóház építését 1969. március 17-én kezdték meg és a lakók 1970 harmadik negyedében költöztek be. Az épületet a szomszédos lakóépülettől 56 méter széles sáv – ami közútból, autóparkolóból, zöldterületből tevődik össze – választja el. Ekkora tűztávolság alkalmas arra, hogy meggátolja az egyes épületek között a tűz átterjedését.
Kilesett előszobaajtaja kémlelő ablakán és nem hitt a szemének! Azt látta ugyanis, hogy a szembe lévő lakás bejárati ajtaja mellett ég a villanyóra szekrénye. Az álom rögtön kiszállt a szeméből, agya lázasan dolgozott, mit is tegyen? Először a menekülésre gondolt, azután arra, hogy szomszédai – miközben lakásuk ajtaja már-már tüzet fogott, a veszélyről mit sem tudva – az igazak álmát alusszák, fel kell kelteni őket! Már nyomta is a 170. számú lakás csengőjét, hosszan, erélyesen csengetett, valaki kiszólt: „ki az?”, de ő ezt már nem hallotta, mert akkor már a másik szomszédját ébresztette.
Az elsőnek felcsengetett lakó, egy 42 éves gépkocsivezető, mivel kérdésre nem kapott választ, fölkelt, kinézett a folyosóra és azt látta, hogy a beépített szekrény lángolva ég. Egy nagy darab zsarátnok az ajtónyitásra beesett a szobájába, amit ő egyszerűen kirúgott a folyosóra. Gyorsan felkeltette a családját és kimenekültek a lépcsőházba. Ő és szomszédja, a 180-as lakás lakója, Kovács Tibor, akit ugyancsak Horváthné ébresztett fel, a többi lakót riasztották.
Kovács Tibor jelezte először a tüzet, de előbb a budapesti rendőr-főkapitányságot értesítette s csak azután a tűzoltóparancsnokság hírközpontját. A gépkocsivezető családja a nagy kapkodásban lakásuk ajtaját nyitva hagyta. Ezért oda a tűz akadálytalanul behatolt és a lakás teljesen kiégett. A VII. emelet 168-as lakás lakója, egy 42 éves vasesztergályos is a gyanús ropogásra ébredt. Anélkül, hogy villanyt gyújtott volna, kinyitotta a bejárati ajtót és kinézve látta, hogy a beépített szekrények égnek, s a láng becsapott az előszobájába. Becsukta az ajtót, elzárta a gázt, majd vödörből az ajtót kezdte locsolni. Tette ezt mindaddig, amíg a tűzoltók meg nem érkeztek és segítségükkel el nem hagyták lakásukat.
Horváthné és a lakók egy része időközben lementek az utcára, mert attól féltek, hogy a gázvezetéktől a ház felrobbanhat. A VI., VII., VIII., IX . és X. emelet későn ébredő lakói közül többen benn szorultak a lakásukban, ugyanis akkor már égtek, vagy erősen füstöltek a folyosók beépített szekrényei, ezért nem merték megkísérelni a menekülést a lépcsőház irányába. (A tűz másnapján mondta el Bálint Jánosné a menekülésük történetét az újságíróknak. Akkor férjéről és hatéves kislányukról csak annyit tudott, hogy kórházban vannak. Elmondta azt is, hogy amikor a füstre meg a dübörgő tűzre felébredtek, az ura csak annyit kiáltott: „meneküljünk!” és felkapva a gyermeket kirohant a lakásból a lángokon át. Ő úgy érezte akkor, hogy mindennek vége: „nem volt erőm utánuk menni”. Már az előszoba is lángolt, amikor az ablakon át kimentették a tűzoltók, fejezte be rövid visszaemlékezését).
A füst és a tűz köztudottan fölfelé terjed. Hogy ez ebben az esetben milyen gyorsan ment végbe, arra jellemző, amit Márkus Mihály 40 éves gépkocsivezető a X. emelet 256 számú lakás lakója, elmondott. Ő, aki „éber alvó” volt, éjfél után 10-15 perccel (tehát szinte egy időben azzal, hogy Horváthné a VII. emeleten a tüzet észlelte) arra ébredt, hogy különös zajokat és kiabálást hallott. Felesége is felkelt és azt mondta, hogy valami füstszagot érez. Márkus, amikor kinyitotta lakásuk előszoba ajtaját, a folyosón már olyan sűrű füstöt talált, amin nem tudott átlátni. Becsukta az ajtót, s vizes rongyokkal elszigetelte a hézagokat, hogy a füst ne tudjon behatolni a lakásba. Ezután vizet készített elő az esetleges oltáshoz, majd kinyitotta az ablakokat és lenézett az utcára. Felesége is ezt tette. Mindketten látták a közeledő első tűzoltó gépjárműfecskendő villogó kék lámpáját...
Az óra éjfél után 14 percet mutatott, amikor a fővárosi tűzoltóság hírközpontjában csengeni kezdett a 05-ös telefon és az ügyeletes már is vette Kovács Tibor tűzjelzését, mely szerint a Füredi úti lakótelep 14-es épületében tűz van, lángokban áll az egész ház... Közvetlenül ezután többen is jelezték a tüzet. A hírközpont azonnal riasztott három gépjárműfecskendőt, egy gépezetes létrát és a tűzoltási csoportot. A tűzhöz legközelebb lévő XIV. kerületi tűzoltóság riasztócsengője berregett fel leghamarább és már vonult is az 1-es számú fecskendő, de megérkezéséig ( 0 óra 21 perc) még így is hat perc telt el az első tűzjelzés vételétől. Rá öt percen belül a másik három szer is a helyszínen volt.
A Csertő utcai épület a tűz után
A parancsnok a gépjárműfecskendőt az épület „A” részének sarkánál lévő tűzcsapra állította és alapvezetéket szereltetett a „B” épületrész II. lépcsőházán át a VII. emeletre. A gépezetes tolólétrát a „B” szekció középvonalához állíttatta és azzal a veszélyeztetettség sorrendjében megkezdték a lakók mentését. Kustán Sándor tűzoltó főtörzsőrmester tizennégy embert mentett ki és vitt le a tűzzel körülzártak közül. Az épület körül végzett külső felderítés alapján (az épület hátsó részén is meg kellett állapítani a helyzetet) a parancsnok rádión további tűzoltó erőket (6 fecskendőt, 2 gépezetes tolólétrát, áramfejlesztő és tömlőszállító gépjárművet) kért a helyszínre. Ezeket a hírközpont 0 óra 25 perckor riasztotta és 0 óra 38-47 perc között ezek a tűzoltó erők is a helyszínen voltak. Eközben a tömegből többen arra bíztatták az ablakokból kétségbeesetten segítségért kiáltozókat, hogy ha nem akarnak bennégni, ugorjanak le! Mások a tűzoltókat akarták irányítani, honnan kezdjék a mentést, megint mások ugróponyvákat sürgettek...
Egy perc múlva (0 óra 26-kor) érkezett meg a tűzoltási csoport és felderítés után – a bonyolult helyzetre való tekintettel – átvette a tűzoltás vezetését. A felderítés végrehajtásával egyidejűleg az elsőnek kiérkezett és a VII. emeletre alapvezetéket szerelő tűzoltókkal a VII. emeleti folyosóra támadó, a hatodikra védő sugarat szereltetett a tűzoltási csoport vezetője, majd a 2. gépjárműfecskendő beosztottjait oxigénes önmentő készülékekkel felszerelve a VII., IX. és X. emeletre küldte az ott rekedt lakók kimentésére. 0 óra 35-kor további négy fecskendőt és még egy gépezetes tolólétrát kért a helyszínre a megosztottan jelentkező feladatok gyorsabb, biztonságosabb végrehajtása érdekében. Közben a 3. fecskendő tűzoltóival sugarat szereltetett a VIII. emelet folyosójára. Meggyőződött a gázvezeték főelzárójának lezárásáról. Háttérparancsnokát arra utasította, hogy a beérkező erőkkel a másik lépcsőházon át az V. és a VII. emeletre, illetve a II. lépcsőház VII. és VIII. emeletére egy alapvezetéket szereltessen, továbbá, hogy a kiérkező 2. és 3. tolólétrát az épület hátsó frontján állíttassa fel és a veszélyeztetettség sorrendjében kezdjék meg a lakók mentését. Ugyanakkor intézkedett a mentők kirendeléséről is. Már ebből a – korántsem teljes – felsorolásból is látható, hogy mennyire szerteágazó és felelősségteljes feladatok hárultak a tűzoltási csoportra és valamennyi bevetésre került tűzoltóra.
A csoport vezetője felderítés közben egy már ájult kisleányt és egy férfit mentett ki végzetessé válható helyzetéből. A 4. fecskendő tűzoltóit a X. emeleti folyosó és lakások tüzének oltására irányította, a 6. fecskendőre beosztottakkal pedig a VIII. és IX. emeletről a beszorult lakókat mentette ki. Az életmentést végzők a lépcsőházakon át 120 személyt mentettek meg, közülük a rohamszer parancsnoka hetedmagával negyven lakót mentett ki. Nagyrészük a tűzoltók felszólítására valamilyen ruhadarabot szorított az arca elé és a tűzoltókat követve jutott ki végül a szabadba. Néhány idősebb asszonyt ölbe vittek le. A mentés gyors végrehajtása érdekében csak az V. emeletig vitték, illetve vezették le a lakókat.
A füstmérgezést szenvedetteket és a sérülteket a mentők vették gondozásba, akiknek 0 óra 30-kor a rohamkocsiját és két mentőautóját riasztották a helyszínre. Az életmentési feladatokat oxigénes légzőkészülékben az égő folyosókon keresztül a tűzoltással egyidejűleg, sugarak védelme alatt hajtották végre.
A tűzoltók közben újabb és újabb sugarakat szereltek (például a 7. fecskendő parancsnoka vezetésével – a tűzoltási csoport utasítására – a 4. és az 5., valamint a saját fecskendője beosztottjaival a VII. és VIII. emeletre megosztva hat sugarat szerelt a tűzoltáshoz, a 8. szer emberei a VIII. emeleten végezték egy sugárral a tűz oltását. Ugyanezt tették a 9. gépjárműfecskendő beosztottjai is, míg a X. emeleten a 3. fecskendőre beosztott tűzoltók avatkoztak be az oltásba) és végül 15 „E” sugárral fél kettőre a tüzet körülhatárolták végrehajtották és megkezdték a végleges oltási munkákat.
A lakások bejárati ajtói, amelyek ugyancsak éghető anyagból készültek, a falborítást képező szekrénysorba voltak beépítve. A kétszobás lakások elrendezése olyan volt, hogy a bejárati ajtók egy-egy kis előtérbe nyíltak, ahonnét szembe a szobába, jobbra a konyhába, balra pedig a fürdőszobába nyílt ajtó. A szobák ablakai az utcára néztek. A folyosó padozata linóleum borítású volt. Mindezt tetézte, hogy a közművezetékek vízszintes elválasztás nélküliek voltak.
Az éghető anyagok, a műanyagok égése során felszabadult nagy hőmennyiség, a fejlődő mérgező égéstermékek és füstgázok együttes hatása idézte elő a lakók részére a közvetlen életveszélyes helyzetet. A tűz gyors terjedésére tehát az építési mód ad magyarázatot, mert az egyes szekciók, valamint az emeletek függőleges és vízszintes elválasztása hiányzott, viszont a nagy mennyiségű beépített, könnyen gyúló és éghető anyag a tűz terjedését mindenben elősegítette. A létesítmény tervezője, kivitelezője és beruházója egyaránt mulasztást követett el, mert az idevonatkozó, érvényes előírásokat figyelmen kívül hagyták.
A tűz végleges eloltása érdekében a 12-es és 13-as gépjárműfecskendők felváltották az 1-es szer embereit és a sugarakat légzőkészülékben átvették (a nagy hőterhelés miatt ezek a sugárvezetők ekkorra már erejük fogytán voltak) és befejezték a VII. emeleten a még égő lakások oltását, majd egyik sugarukkal ugyanezt tették a IX. emeleten is. Éppen 1 óra volt, amikor a VI. emeleten meggátolták a tűz lehúzódását az alsóbb szintekre és a VII., valamint a X. emeleten az oltás már mindenütt az egyes lakásokon belül folyt. A lakásról lakásra haladó egységek arra is utasítást kaptak, hogy gondosan vizsgálják át a rejtettebb helyeket az esetleg beszorult, vagy félelmükben elbújt személyek kimentése érdekében.
Tűzoltás közben a IX. emelet 228-as lakásában holtan találtak egy 36 éves ápolónőt és 5 éves kislányát, a X. emelet 242-es lakásában pedig egy 43 éves maróst. Ők hárman füstmérgezés miatt vesztették el életüket. Amikor a 3-as gépezetes tolólétrával az épület zöldsáv felőli oldalán (itt a süppedős, puha talaj a létra felállítását nagyon megnehezítette) befejezték az életmentést, – ennek során 11 embert mentettek meg – megszerelték a létra sugarát és azzal a X. emeleti lakások égését hatásosan küzdötték le.
A tűz eloltása 1 óra 47 perckor befejeződött. Az utómunkálatok (visszaszerelés, takarítás stb.) 4 óra 20 perckor értek véget. Említésre méltó körülmény az is, hogy a vízkárok csökkentése érdekében a végleges oltás során ott, ahol az lehetséges volt, ködsugarat alkalmaztak, illetve kézben vihető puttonyfecskendőket használtak. Miután az egységek visszatértek laktanyáikba, a helyszínen csak a felügyeleti szolgálatra kijelöltek maradtak, akik 18-án 17 óráig látták el ezt a szolgálatot.
A X. emelet egyik lakásának ablaka a leereszkedésre használt lepedők maradékaival
Az 1972. évi márciusi számában közölte a szomorú hírt a „Tűzvédelem”, hogy dr. Spirkó Pál nyugállományú tűzoltó orvos ezredes 60 éves korában váratlanul elhunyt. Csapatorvosként a felszabadulás évében lépett a testület szolgálatába és mint a budapesti parancsnokság csoportvezető főorvosa vonult nyugállományba. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a fővárosi tűzoltók gyógyításában, a betegségek megelőzésében, továbbá az egészségügyi ellátás korszerűsítésében. Figyelemre méltó tudományos munkásságot fejtett ki a tűzeseteknél előforduló égési sérülések gyógyítása terén. A Magyar Népköztársaság Érdemes Orvosa kitüntető cím birtokosaként is szerény maradt, magas fokú hivatástudatáért, munkásságáért, jeles emberi tulajdonságaiért megkülönböztetett tisztelet övezte.
Fővárosi képviselők látogatása
Fővárosi képviselők egy csoportja tett látogatást 1973. szeptember 7-én a budapesti tűzoltó-parancsnokságon. Az országos parancsnok és több budapesti tervező és építőipari vállalat vezetője, valamint a rádió, a TV és a sajtó munkatársai is a résztvevők között voltak. Ficsór Sándor tűzoltó ezredes tájékoztatójában szólt arról, hogy a budapesti tűzoltó-parancsnokságok a kárelhárító tevékenység mellett évente mintegy 4100 létesítményben 8-9000 megelőző tűzvédelmi ellenőrzést tartanak és emellett évi mintegy 6000 ügyben szakhatóságként járnak el. Szólt arról is, hogy a tervezők, kivitelezők jónéhány esetben figyelmen kívül hagyják az alapvető tűzvédelmi előírásokat, pedig a három fő követelménytől nem tekinthetnek el: 1. tűzjelzés, 2. a tűzbiztos menekülési útvonal, 3. tűzoltószerekkel történő megközelíthetőség. Annak ellenére, hogy az elmúlt tíz esztendőben évente átlag 2000 káreset fordult elő és a tűzkár 144 millióra rúgott, a technikai ellátottság nem tartott lépést a főváros fejlődésével. A hírközpont, a VIII. kerület szertára és egy riasztás megtekintése után a meghívott szakemberek kérdéseire, hozzászólásaira került sor. Dr. Vida Miklós a képviselőcsoport elnöke a rádiónak nyilatkozva elmondta: a fővárosi építkezéseken tett látogatásaikhoz kapcsolódott a tűzoltóságnál tett látogatásuk, mert választ kívántak kapni arra a kérdésre, hogy miként oldható meg a tűzvédelem és a lakók biztonsága az új építkezési módok elterjedésével. A program a IX. kerületi parancsnokság bemutatásával, mentési és tűzoltási gyakorlat megtekintésével zárult.
Látványos tetőégéssel indult az 1974-es év a fővárosban. Január 14-én egy kétemeletes munkásszállás tetőzete égett. A tüzet 21.02-kor jelezték az Elzett Művek Evőeszközök Gyára, XIII. Lehel u. 51-53. sz. telepéről. A 600-800 négyzetméter felületen égő tetőt előbb hat „E” sugárral támadták, majd a sugarak számát tizenháromra és egy létrasugárra emeltette a tűzoltás vezetője, Bélteczky József tűzoltó hadnagy. Ötvennégy perccel a jelzést követően megtörtént a végleges oltás, de az utómunkálatok még sokáig tartottak. A kátránypapír héjazatú deszkatető égése a nagy hidegben kemény próbára tette a két harci szakasz embereit. A fagytól csúszós dugó- és kihúzós létrákon át a havas, több helyen jeges tetőn a sugarakkal előrehaladva a sugárvezetők ruházata teljesen átázott. Kéménybe épített gerenda okozta a tüzet.
Minárovics János ny. tű. ezredes