Technikai fejlődés az 1980-as években
Technikai fejlődés az 1980-as években
Az országban, így a Fővárosi Tűzoltóparancsnokságon is nagy fejlődés indult meg a tűzoltótechnika, valamint a személyi védelem területén. A személyi védelem első nagy fejlődési lépcsőjét az FTP-n próbaként alkalmazott „Medi” típusú sűrített levegős légzőkészülékek bevezetése jelentette. Ez a technika változást jelentett az ún. „oxigénes” légzőkészülékek kiváltása terén. Bevezetésük nyitotta meg az utat a későbbiekben rendszerbe állított AGA-SPIROMATIC sűrített levegős légzőkészülékek rendszerbe állításához, a kompresszorok telepítéséhez, a légzőbázisok kialakításához.
Tovább folytatódott a „TÜ” tűzoltógépjármű-fecskendő család fejlesztése.
Átadásra került a „Prometheus” típusú tűzoltóhajó, – amely kiváltotta a „TÜ-1” típusú hajót –, hosszú időre biztosította a főváros és környezetének Duna- és partszakaszának történő tűzoltási, mentési feladatoknak végrehajtását.
A hazai tűzoltógépjármű-gyártás nem tudta kielégíteni az igényeket, ezért az akkori NDK-ból IFA típusú tartályos gépjárműfecskendőket vásároltak, amelynek különböző típusaiból a Fővárosi Tűzoltóparancsnokságon is nagy számban kerültek készenlétbe. Előnyük az összkerékmeghajtás, hátrányuk, hogy kevés vizet tudnak a tartályukban szállítani.
 |
 |
IFA típusú fecskendő Magasból mentő SIMON emelőkosaras gépjármű
Az 1980-as évek meghozták a speciális tűzoltótechnika kiváltásának, fejlesztésének lehetőségeit is. A habbaloltó-, porraloltó- műszaki mentő-, és a gépezetes tolólétrák egy része helyett emelő kosaras gépjárművek kerültek beszerzésre, amelyek fokozták a tűzoltási, mentési beavatkozási képességet, számuk azonban akkor sem volt elegendő.
A „rendszerváltás” és az azt követő évek tűzvédelmi helyzete
1989-ben a rendszerváltás küszöbén módosításra került hazánk alaptörvénye, az Alkotmány, amely kimondta, hogy „A Magyar Köztársaság területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik”. 1989. október 23-án Szűrös Mátyás, a köztársaság ideiglenes elnöke az Országház előtti rendezvényen az „Ideiglenes Parlament” nevében kinyilvánította a Magyar Köztársaság létrejöttét.
A rendszerváltás számos olyan új jogszabályt hozott, amely megváltoztatott több tűzvédelemre kiható körülményt. Az állampolgárokra, a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jogszabályok a főváros tűzvédelmi helyzetére, a tűzvédelmi tevékenység eljárási módjaira és a tűzvédelmen belüli fogalmakra is változásokat hoztak.
Az Alkotmány módosítása szerint „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra.” Az Alkotmány ezen irányú megfogalmazása értelmezésében minden állampolgárnak joga van a biztonságra, amit a tűz elleni védelemre és a műszaki mentésekre egyaránt kiterjesztenek.
Az 1990. évi helyi önkormányzatokról szóló törvény megfogalmazza azokat a kötelező gondoskodási feladatokat, amelyeket az önkormányzatoknak kell ellátni. A tűzvédelmet is felsorolja a törvény a gondoskodási feladatok között, azonban ennek mértékével nem foglalkozik.
Konkrétabban fogalmaz a 1991. évi ún. „hatásköri törvény”, amely szerint „a tűzoltás és a műszaki mentés – az önkormányzati tűzoltóparancsnokságok székhelye szerinti városi, megyei jogú városi, fővárosi önkormányzatok kötelező közszolgáltatási feladata.” A tűzvédelmi hatósági jogkört az önkormányzati tűzoltóparancsnokságok székhelye szerinti jegyző, a fővárosban a főjegyző gyakorolja. Ezek után a fővárosi és a fővárosi kerületi tűzoltóparancsnokságok tűzvédelmi hatósági és szakhatósági ügyekben szakvéleményező szerephez jutottak. Mivel az ún. ”önkormányzati tűzoltóság” még állami tűzoltóság volt, így az ügyek iratai, a hatósági, szakhatósági, szabálysértési, tűzvizsgálati szakvélemények óriási mennyiségű anyagot jelentettek az önkormányzat főpolgármesteri hivatalainak. Az ügyek feldolgozása érdekében a fővárosi tűzoltóparancsnok hat fő tűzoltótisztet vezényelt, és a tűzmegelőzési szolgálati területen dolgozók folyamatos konzultációval álltak rendelkezésre.
A gazdaság területén megjelenő jogszabályok hatására megkezdődött a privatizáció, folyamatosan a nagy vállalatok, üzemek, kereskedelmi létesítmények váltak a társasági törvény szerint a legkülönbözőbb kisebb vállalkozásokká.
Csökkent a tűzvédelmi szervezetek, a létesítményi tűzoltóságok száma és a korábbi tűzvédelmi ágazati irányítás is megszűnt. Központi rendelkezésre a tűzvédelmi ellenőrzések száma is csökkent. Az ebből a helyzetből adódott hullámvölgyből sikerült úgy kijönni, hogy a főváros tűzvédelmi helyzete nem romlott, a tűzesetek száma kiugróan nem növekedett.
A rendszerváltás időszakában a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság parancsnokai: fővárosi parancsnok: Tímár István ezredes, parancsnokhelyettes: dr. Szabó Károly ezredes.
I-II-XII. ker. parancsnok: Kovács János alezredes, III. ker. parancsnok: Bedics Lajos alezredes, IV-XV. ker. parancsnok: Nagy József alezredes, V-VI-VII. ker. parancsnok: Varga József alezredes, VIII. ker. parancsnok: Salvári György alezredes, IX. ker. parancsnok: Kovács Tibor őrnagy, X. ker. parancsnok: Holló László alezredes, XI. ker. parancsnok: Jávorka Zoltán alezredes, XIII. ker. parancsnok: Gombik Károly alezredes, XIV-XVI. ker. parancsnok: Bónusz János alezredes, XVII. ker. parancsnok Hernádi Rafael őrnagy, XVIII-XIX. ker. parancsnok: Korok András őrnagy, XX. ker. parancsnok: Baskó Gábor alezredes, XXI. ker. parancsnok: Ördögh Mihály alezredes, XXII. ker. parancsnok: Varga Ferenc alezredes.
Minárovics János ny. tű. ezredes
