1930-tól 1939-ig
1930-tól 1939-ig
Budapest főváros tűzoltóságának 1930. évi költségvetésében az összkiadás 3.451.957 pengő. A székesfőváros pénzügyi bizottsága a tűzoltószemélyzet rangpótlékát felemelte 36.000 pengővel.
Budapest székesfőváros közönsége tűzvész alkalmával életét vesztett öt hivatásos tűzoltója iránt egy-egy síremlék felállításával rótta le a kegyeletét. 1930. január 12-ére készült el a Kerepesi temetőben Rohonczi József csővezető, Herczeg János, Szmilkó József, Horváth II. József és Vincze Gyula tűzoltók síremléke, egyforma kivitelben, nemes egyszerűséggel. Nevük és rangjuk mellett csupán azt vésték be, hogy: „Szolgálatának teljesítése közben meghalt” és azt, hogy mikor volt hősi halála éve, hónapja és napja.
Breuer Szilárd tűzoltófőparancsnok szolgálati idejét Budapest székesfőváros tanácsa 1930. január 9-én tartott tanácsülésen további egy évre meghosszabbította.
Új laktanyába – a VI. kerületi Teve utcába – költözött át 1930. augusztus 15-én a VIII. Stáhly utcai őrség. A VIII. kerületi „tolólétrás tűzőrség” a VI. kerület Teve utcai új laktanya elkészültével – az eddigi VIII. kerület Stáhly utcai helyiségeit, melyekben 44 évig teljesített szolgálatot – elhagyta és új otthonába mint VI. őrség vonult fel. Próbarisztás után adta át rendeltetésének Blasnek Hugó helyettes főparancsnok.
Ebben az évben vezették be újításként az úgynevezett „roham-szakasz-t”, ami egy gyors beavatkozási egység volt, amelyben egy altiszt vezetésével hat tűzoltó állt készenlétben egy könnyű szerrel, s minden nagyobb tűzhöz kivonult életmentésre, illetve gyors felderítésre. Kézi oltókat, víz és haboltáshoz szükséges szerelvényeket, gázálarcokat vittek magukkal. Az 1931. év azzal indult a fővárosi tűzoltóságnál, hogy 50 éves tűzoltói ténykedés után Breuer Szilárd nyugdíjba ment. Utódjául Teasdale Ottót nevezték ki, ugyanakkor Dittrich Józsefet alparancsnokká, Benedek Mihályt és Sturm Istvánt főtisztekké, Miakich (Máté) Ernőt, Luncz (Zsámbéki) Sebőt segédtisztté léptették elő.
Október 6-án állították szolgálatba a központi rohamcsapatot, a tűzoltási csoport, illetve a rohamszer elődjét.
1932-ben jelentősen szaporodott a tűzoltószer állomány: összesen 16 db új szer beszerzésével. Így 44-re emelkedett a fővárosi tűzoltóság gépjárműveinek a száma.
1934-ben Kállay Imre előadást tartott a fővárosi tűzoltóság megelőző tűzrendészeti tevékenységéről. Emlékeztetett arra, hogy ez a munka már 1870-ben megkezdődött, 1873-ban az első „építésügyi szabályrendelet-et” 1894-ben az „építésügyi szabályzat” követte, ami által megelőzték Európa számos nagyvárosát.
Sötét árnyékát 1935-ben már egyre inkább előrevetette a háború. Előtérbe került a tűzoltóság úgynevezett nemzetvédelmi célkitűzéseinek megvalósítása is. Budapesten a polgármester már ugyanazon év februárjában az állami és fővárosi tisztviselők, valamint a fővárosi és vidéki tűzoltótisztek részére megtartotta az első komolyabb légoltalmi tanfolyamot. Már akkor érezhetővé vált, hogy nagy feladatok fognak a tűzoltóságra hárulni a gáz- és légvédelemben, illetve a légoltalmi kiképzés terén, ide értve a lakosság ilyen irányú kiképzését is. 1935. január 15-én a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség rendelkezésére megjelent a „Polgári lég- és gázoltalom” azzal a céllal, hogy a légoltalmi ismeretek elsajátítását segítse. Az 1936-ban kiadott tűzrendészeti kódex rendelkezései alapján pedig a légoltalmi kiképzésekben is újabb feladatokat kapott a tűzoltóság. A kódex 16. § (2) bekezdése értelmében a hivatásos tűzoltóságnak a légoltalmi szolgálatosokból tűzoltói szolgálatra lehetőség szerint ki kellett képeznie legalább annyi férfit, amennyi a hivatásos tűzoltóság tiszti és legénységi létszámának kétszerese. A 21. § (8) bek. szerint pedig a köteles tűzoltóság tartalékául ugyanolyan létszámú légvédelmi szolgálatost kell évenként legalább hat kettős órán át tűzoltói szolgálatra kiképezni, mint amennyi a köteles tűzoltóság száma. A gázvédelmi szolgálatosok kiképzése is a hivatásos, illetve önkéntes tűzoltóság feladata lett a légoltalmi utasítás 68. §-ának b) pontja értelmében. Ehhez a békebeli igénybevételre méretezett tűzoltószervezetet bővíteni kellett, bár a tűzoltóság már az akkori szervezeti keretei között is hathatósan tudott a légoltalom megteremtésében közreműködni. Megszerezték a szükséges újabb ismereteket, s ugyanakkor sorozatos oktatóképző tanfolyamokat is tartott, amelyeken százaknak adtak át légoltalmi ismereteket. A fővárosban elrendelt általános padláslomtalanítás végrehajtását is a tűzoltók ellenőrizték, amivel nagymértékben növelték a főváros polgárságának élet- és vagyonbiztonságát.
1936 októberében, a fővárosi tűzoltó tisztikar átszervezése kapcsán nevezték ki vitéz Kiss Lajos dr.-t (1896-1958) a székesfővárosi tűzoltóság főparancsnokává. Breuer Szilárd elhunyta óta nem volt véglegesen betöltve a főparancsnoki állás, s a főpolgármester a jogi végzettségű, miniszteri tanácsos, okleveles tűzoltótisztet bízta meg a feladat ellátásával.
Kiss Lajos tűzoltói vonalon először a mezőcsáti járásban mint járási tűzrendészeti felügyelő, majd mint vármegyei tűzrendészeti felügyelő tevékenykedett. Hat év alatt a vármegye tűzrendészetét rendbe tette s az általa készített vármegyei tűzrendészeti mintaszabály-rendelet lett a magja az 1936. október 1-én életbe lépett tűzrendészeti kódexnek.
Egy ideig Gömbös Gyula személyi titkáraként a miniszterelnökség tűzrendészeti szakértőjeként dolgozott. Kiharcolta a tűzrendészeti törvény és végrehajtási utasítása megjelenését, amelyeknek megalkotásából is kivette a részét. Amikor vitéz Kiss Lajos doktort kinevezték Budapest tűzoltó-főparancsnokává, rámutattak arra, hogy a tűzrendészet és a tűzoltóság korszerű fejlesztésén túlmenően különös figyelmet fordítson a légoltalmi szempontokra és saját hatáskörében is szorgalmazza ezek megindítását és megvalósítását. Akkor már tartott a spanyol polgárháború, aminek tűzrendészeti, tűzoltói és légoltalmi vonatkozású kérdéseit azután a budapesti tűzoltó-főparancsnok a helyszínen tanulmányozhatta.
Az említett átszervezés kapcsán Szendy Károly polgármester Teasdale Ottót másodfőparancsnokká, Ausch Rezsőt főparancsnokhelyettessé, Erlesbeck Györgyöt parancsnokká, Szilvay Kornélt és Wunderlich Antalt alparancsnokká, Benedek Mihály dr.-t, Sturm Istvánt és Kirchmann Árpádot tű. felügyelőkké, Kéhler Dénest, Miakich Ernőt és Luncz Sebestyént tű. felügyelőkké, Raffaelli Győzőt (nevét később Regőlyire magyarosította) és lovag Göttlicher Ernőt segédfelügyelőkké, Breuer Tibort és Marinovich Endrét tű. gyakornokokká nevezte ki. A fővárosi tűzoltóság összlétszáma 1936-ban 612 fő volt (16 tiszt, 59 altiszt, 89 tisztes, 447 tűzoltó és egy orvos), akik a központi és 10 kerületi őrségen teljesítettek szolgálatot. Akkor a tűzoltóság birtokában 32 kilométer összhosszúságú tömlő volt. Jelentős részük 17 fecskendőn, továbbá 2 tisztiautón, 2 rohamszeren és 2 tömlőszállítón állt készenlétben. Ezen kívül volt még 4 szárazoltó, 7 létra, 2 generátorszer, egy mentőszer, 3 aggregát, 9 kéménytüzes, 4 személy és 5 tehergépkocsi a használatukban.
Az 1936. év szomorú eseménnyel végződött, mert a Budapesti Kender és Juta Rt. raktárégésénél, november 23-án Bozzai István fővárosi tűzoltó hősi halált halt. E káresettől egy tisztet és 11 tűzoltót szállítottak a mentők különböző sérülésekkel kórházba.
A székesfővárosi tűzoltóság 1936. évi működéséről közzé tett jelentés szerint náluk nem a lokalizálásban merül ki a tűzoltói tevékenység, hanem az oltási technika finomításában, mely a tűz fészkének eloltását és a vízkárok kiküszöbölését célozza. Tűzoltószereikkel 2285 esetben vonultak ki. Tiszti szolgálatot csak a központi őrségen tartottak, innen indult az ügyeletes tiszt a káresethez a tisztautón. Az őrségekről a szerek altisztek vezetésével vonultak. Az őrségeket körtelefon kötötte össze egymással és a központi őrség sürgöny szobájával. Az első automata telefonközpont 1928-as üzembehelyezése óta rendszeresített 05-ös telefonok hívásai ide futottak be és a riasztás innen történt. Az 548 tűzjelző állomás részben a központba, részben a legközelebbi alőrségre volt bevezetve. Az őrségek egy részénél a szertárba csak az utca felől lehetett a szerrel beállni. A modernebbek már átmeneti szertárral épültek. Ezeknél a legénységi helyiségek az emeleten voltak, ahonnan csúszópóznákon lehet lejutni a szerekhez. A központi őrség modern irodákkal, gőzfűtéssel, fürdőszobákkal, gáz- és füstpincével, tömlőmosóval, tömlőszárítóval, különféle javítóműhelyekkel (szíjgyártó, kovács, asztalos, szabó, tömlőjavító stb.) tűzoltómúzeummal és minden kellékkel felszerelt tanteremmel is rendelkezik, emeli ki a jelentés. Megtudjuk belőle, hogy tervbe vették a folyamatosan növekedő fővárosban 2 új őrség építését, sőt egy vízi őrség felállítását is. 1936-ban 533 tűzeset volt, életmentésre 66, állatmentésre 22 esetben került sor. Az év legnagyobb tűzesete a Magyar Petróleum Ipar Rt. Kén utcai telepén volt július 15-én (6 fecskendőről 22 víz és 1 habsugár működött), de a legtöbb kárral a Ganz-gyári tűzeset járt, mert ott a lángok kb. 400.000 pengő kárt okoztak.
Jelentős a tűzrendészeti szemlék és ellenőrzések száma is, 2.767 esetben jártak el helyszíni szemlén a fővárosi tűzoltótisztek.
Légoltalmi gyakorlat (1937)
1937. december 5-én megalakult a Légoltalmi Liga. Elnöke József főherceg tábornagy, aki a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség védnöke is volt. Az alelnök vitéz nemes Fábry Dániel tábornok, akit a főtitkár követett a rangsorban. A főtitkár Teasdale Ottó székesfővárosi tűzoltó másodfőparancsnok lett, akit 1937. október 24-én azért tüntettek ki a magyar érdemrend lovagkeresztjével, mert legelsőként hívta fel a hatóságok figyelmét a légoltalom megszervezésének fontosságára. Érdemének tudták be azt is, hogy Kirchmann Árpád főfelügyelő, Kéler Dénes felügyelő és Kiss Ferenc dr. csapatorvos közreműködésével a tűzoltóságra háruló nemzetvédelmi feladatok elvégzését oly eredményesen készítették elő.
1937. december 9-én nappali légoltalmi gyakorlat volt a fővárosban, „aminek során a gyújtóbombák és robbanások által okozott tüzek oltása és ezek közben a megsérült egyének részére az elsősegélynyújtás mind óraműpontossággal történt”, írja a Polgári Lég és Gázvédelem december 15-ei száma, amihez hozzátehetjük, hogy a főszerep a tűzoltóságé volt.
A főváros költségvetésében 1938-ban irányoztak elő először nagyobb összeget légoltalmi kiadásokra, de ez az összeg csak mintegy egytizede volt a valódi, 2,6 millió pengőre tervezett – szükségletnek. 1937-ben pl. a mintegy 25-30.000 lángmentesítésre váró épület impregnálását minimum 25 millióra taksálták, s óriási összegekbe került a légópincék kialakítása is.
A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökségi ülése 1938. február 25-én tárgyalta a honvédelmi miniszternek a légoltalom megszervezése tárgyában véleményezésre megküldött rendelettervezetét és arra észrevételeit megtette. A honvédelmi törvény (1939. II. tc. életbe lépett márc. 11-én) hatályon kívül helyezte a légvédelemre vonatkozó korábbi 1935. évi XII. tc-t, és újból szabályozta a légvédelmet, illetve a légoltalmat. Végrehajtási utasítása (a 88.000/1939. HM sz.) fokozottabb és felelősségteljesebb munkával terhelte meg a tűzoltóságokat. Az utasítás megszerkesztésében, illetve annak a tűzoltószolgálatra vonatkozó része kimunkálásában a MOTSZ közreműködött.
A 180.000/1936. BM sz. rendelet teljes végrehajtásával a kárelhárító szolgálatban országos viszonylatban mintegy 300.000 fős tűzoltó mozgósítási kerettel számoltak. Eleinte a hivatásos tűzoltóságok keretébe kisegítőként – a levente alakulatok idősebb korosztályait vonták be. 1938 szeptemberében fővárosi tűzoltótiszteket beosztották a kerületi légoltalmi parancsnokságokhoz, ahol mint tűzoltó szakértők működtek. A főparancsnokot Budapest polgármestere a polgármesteri XIV. ügyosztályát vezető tanácsnoknak a légoltalmi ügyekben való állandó helyettesítésével és a polgármesteri XIV. ü.o. légoltalmi alosztályának vezetésével bízta meg.
Még 1937-ben zenéhez értő tűzoltókból kialakult egy 16 tagú csoport, akik Rőt István vezetésével közös zenélésre ülhettek össze. Ők képezték az 1938-ban megalakult öntevékeny zenekar magvát. Létszámukat az év végére 28-ra, 1939 februárjában pedig 35-re bővítették. Első nyilvános kivonulásuk 1938. december 2-án volt, az újonc tűzoltókat kísérték eskütételre a főparancsnokságról a városházára és vissza. (A belügyminiszter a zenekart 1940-ben főhívatású zenekarrá nyilvánította és létszámát 30 főben állapította meg.)
A következő, 1939-es esztendő előléptetésekkel kezdődött. A polgármester január 1-jei hatállyal Erleszbek György tű. parancsnokot tű. főparancsnok-helyettesé, Szilvay Kornélt tű. parancsnokká, Wunderlich Antalt tű. parancsnokká, Benedek Mihály dr. tű. főfelügyelőt tű. alparancsnokká, Somorjai Istvánt és Kőry Árpádot tű. alparancsnokká, Kéler Dénes és Zsámbéky Sebő tű. felügyelőt tű. főfelűgyelővé, Regőlyi Győző tű. segédfelügyelőt tű. főfelügyelővé, Gesztődi Ernő, Marinovich Endre dr. és Bercsei Tibor tű. segédfelügyelőt tű. felügyelővé nevezte ki.
A Tűzrendészeti Közlöny 1939. májusi számában adták hírül, hogy a kormányzó Teasdale Ottó Budapest székesfővárosi tűzoltó másodfőparancsnoknak és Ausch Rezső főparancsnokhelyettesnek a Magyar Vöröskereszt Egylet emberbaráti és nemzetvédelmi célkitűzéseinek megvalósítása érdekében kifejtett tevékenységük elismeréséül a Magyar Vöröskereszt érdemkeresztjét adományozta.
Az 1939. május 4-ei Szent Flórián napi ünnepséget a Kéményseprő Ipartestülettel közösen rendezték meg. A zászlóanya tisztét a tűzoltó-főparancsnok felesége töltötte be. A Krisztina-városi Szent Flórián templomban tartott ünnepi mise után a tűzoltó díszzászlóalj díszmenetben vonult el.
A főváros tűzoltósága megkezdte a leventék, a légószolgálatra kijelöltek kiképzését. A főparancsnokot a polgármester Spanyolországba küldte, hogy tanulmányozza a polgárháború tűzrendészeti és légoltalmi kérdéseit. Május 18-án a hivatásos tűzoltóság, az általa kiképzett leventetűzoltók, a fővárosban és környékén működő hivatásos, önkéntes és vállalati tűzoltóságok közreműködésével a budapesti ügetőpályán tavaszi díszszemlét tartott. A tűzoltó segélyosztag feladata az volt, hogy a kirendelés helyén a pusztító tüzet önerejéből eloltsa, a szükséges műszaki munkálatokat, illetve a gázfelderítést elvégezze. Az ehhez szükséges felszereléseket kétkerekű targoncán, vagy négykerekű kézivontatású kiskocsin szállították. Az osztag létszámát 400-as kismotorfecskendő esetén egy parancsnokban és 9 fő tűzoltóban állapították meg.
A Flórián II. elnevezésű, új rendszerű kismotorfecskendőt 1937 áprilisában mutatták be a MÁV Gépgyárban. A 800-as, úgynevezett „Honvéd”, kismotorfecskendővel felszerelt osztag létszáma 12 fő volt. A leventék azonban nem váltak be a gyakorlatban, mert egyrészt az egyes feladatok testi erejüket meghaladták, másrészt, mert nem gondoskodtak anyagi ellátásukról olyan mértékben, amint azt munkájuk fontossága megkövetelte volna. Olyan szervezetre volt szükség, amely a tűzoltóság keretén belül a tűzszerészi és kárelhárítási feladatokat egyaránt megoldja, a szervezet tagjait erre testi erejük, szellemi felkészültségük és anyagi ellátottságuk egyaránt alkalmassá teszi.
A leventék azonban nem váltak be a gyakorlatban, mert egyrészt az egyes feladatok testi erejüket meghaladták, másrészt, mert nem gondoskodtak anyagi ellátásukról olyan mértékben, amint azt munkájuk fontossága megkövetelte volna. Olyan szervezetre volt szükség, amely a tűzoltóság keretén belül a tűzszerészi és kárelhárítási feladatokat egyaránt megoldja, a szervezet tagjait erre testi erejük, szellemi felkészültségük és anyagi ellátottságuk egyaránt alkalmassá teszi.
Ebben az évben Wunderlich Antal Budapest székesfővárosi tűzoltóparancsnokot a megelőző tűzrendészet terén kifejtett érdemes munkássága elismeréseként a kormányzó a Magyar Érdemkereszt lovagkeresztjével tüntette ki.
1939-ben is megrendezték a tavaszi Nemzetközi Vásárt, amit a fővárosi tűzoltóság minden esetben kiemelt figyelemmel kísért. A kiállítók 3 példányban beadott tervrajzait a tűzoltóság helyszíni tiszti kirendeltsége vizsgálta felül, minden építő-borító- és díszítő anyagot lángmentesíteni kellett, puszta deszkafelület sehol sem volt alkalmazható, azokat vakolni kellett. 30 tűzjelző, 192 telefonállomás és egy hangos híradó szolgált tűzjelzésre. 11 fős hivatásos őrség 1 autófecskendővel, 46 fő helyszínen kiképzett s minden nap oktatott személyzeti ember nappal, 52 fő éjjel, mint segédtűzoltó vigyázta a vásár tűzrendészetét. Vízszerzésre 29 tűzcsap, a szökőkút medencéje és a városligeti tó vize állt rendelkezésre. A hivatásos tűzoltóság állandó, éjjel-nappali őrjáratot tartott. A 140.000 négyzetméter alapterületű vásárt naponta átlag 100.000 ember látogatta, területén 7 mozi, 3 vendéglőüzem, 1 színház (divatrevü) működött.
Az év második felében nagyarányú építkezések kezdődtek, a tűzőrségi épületeket mintegy másfélmillió pengő értékű új építkezések révén bővítik ki. A VIII. kerületi osztályparancsnokság a középső és a szertári szárny lebontásával részben két emeletes szárnnyal bővül. Cél: egységes nagy udvar, az új szárnyban a légoltalommal kapcsolatos felszerelések elhelyezésére alkalmas raktár létesítése (800.000 pengő értékben), még a XI. kerületben a budai osztályparancsnokság laktanyáját mintegy 600.000 pengő értékben építik fel.
Kiss Lajos dr. a Magyar Országos Tűzoltótisztképző Tanfolyam bécsi tanulmányútja alkalmával személyesen győződött meg az ott bevezetett új szerelési módok előnyeiről, és éppen ezért tért át a budapesti tűzoltóság is arra az új szerelési módra, melynél a raj egy parancsnokból, egy jelentő-, egy gépkezelő-, és hat szerelő tűzoltóból állt és 800 l/p teljesítményű szivattyúval volt felszerelve.
Légós tűzoltók
Mindemellett tisztában volt azzal, hogy korszerű szabályzatok nélkül az ország tűzoltósága csak szervezetlen tömeg marad. E kérdés fontosságát nem csak ő, hanem főváros hivatásos tűzoltóságának tisztikara is felismerte, s tíz mérnöki oklevéllel rendelkező tiszttel megerősödve egész sor szabályzatot dolgoztak ki.
Ezek 1939 szeptemberében már megjelentek és hamarosan beszerezhetővé váltak a tűzoltó testületek számára. Kidolgozták az egyenruha-, a gyakorlati-, a műszaki-, a gázvédelmi, – a szolgálati –, az egészségügyi szabályzatokat.
1939 szeptemberében új ügyosztály hatáskörébe került a fővárosi tűzoltóság, mivel Szendy Károly Budapest főváros polgármestere egyes ügyosztályokat átszervezett és az összes katonai és ezzel kapcsolatos ügyek intézését egy ügyosztályra bízta, a katonai és légoltalmi ügyekhez sorolták a tűzoltóságot is.
Minárovics János ny. tű. ezredes
Budapest székesfőváros közönsége tűzvész alkalmával életét vesztett öt hivatásos tűzoltója iránt egy-egy síremlék felállításával rótta le a kegyeletét. 1930. január 12-ére készült el a Kerepesi temetőben Rohonczi József csővezető, Herczeg János, Szmilkó József, Horváth II. József és Vincze Gyula tűzoltók síremléke, egyforma kivitelben, nemes egyszerűséggel. Nevük és rangjuk mellett csupán azt vésték be, hogy: „Szolgálatának teljesítése közben meghalt” és azt, hogy mikor volt hősi halála éve, hónapja és napja.
Breuer Szilárd tűzoltófőparancsnok szolgálati idejét Budapest székesfőváros tanácsa 1930. január 9-én tartott tanácsülésen további egy évre meghosszabbította.
Új laktanyába – a VI. kerületi Teve utcába – költözött át 1930. augusztus 15-én a VIII. Stáhly utcai őrség. A VIII. kerületi „tolólétrás tűzőrség” a VI. kerület Teve utcai új laktanya elkészültével – az eddigi VIII. kerület Stáhly utcai helyiségeit, melyekben 44 évig teljesített szolgálatot – elhagyta és új otthonába mint VI. őrség vonult fel. Próbarisztás után adta át rendeltetésének Blasnek Hugó helyettes főparancsnok.
Teasdale Ottó
Ebben az évben vezették be újításként az úgynevezett „roham-szakasz-t”, ami egy gyors beavatkozási egység volt, amelyben egy altiszt vezetésével hat tűzoltó állt készenlétben egy könnyű szerrel, s minden nagyobb tűzhöz kivonult életmentésre, illetve gyors felderítésre. Kézi oltókat, víz és haboltáshoz szükséges szerelvényeket, gázálarcokat vittek magukkal. Az 1931. év azzal indult a fővárosi tűzoltóságnál, hogy 50 éves tűzoltói ténykedés után Breuer Szilárd nyugdíjba ment. Utódjául Teasdale Ottót nevezték ki, ugyanakkor Dittrich Józsefet alparancsnokká, Benedek Mihályt és Sturm Istvánt főtisztekké, Miakich (Máté) Ernőt, Luncz (Zsámbéki) Sebőt segédtisztté léptették elő.Október 6-án állították szolgálatba a központi rohamcsapatot, a tűzoltási csoport, illetve a rohamszer elődjét.
1932-ben jelentősen szaporodott a tűzoltószer állomány: összesen 16 db új szer beszerzésével. Így 44-re emelkedett a fővárosi tűzoltóság gépjárműveinek a száma.
1934-ben Kállay Imre előadást tartott a fővárosi tűzoltóság megelőző tűzrendészeti tevékenységéről. Emlékeztetett arra, hogy ez a munka már 1870-ben megkezdődött, 1873-ban az első „építésügyi szabályrendelet-et” 1894-ben az „építésügyi szabályzat” követte, ami által megelőzték Európa számos nagyvárosát.
A tűzoltóság nemzetvédelmi feladatai
Sötét árnyékát 1935-ben már egyre inkább előrevetette a háború. Előtérbe került a tűzoltóság úgynevezett nemzetvédelmi célkitűzéseinek megvalósítása is. Budapesten a polgármester már ugyanazon év februárjában az állami és fővárosi tisztviselők, valamint a fővárosi és vidéki tűzoltótisztek részére megtartotta az első komolyabb légoltalmi tanfolyamot. Már akkor érezhetővé vált, hogy nagy feladatok fognak a tűzoltóságra hárulni a gáz- és légvédelemben, illetve a légoltalmi kiképzés terén, ide értve a lakosság ilyen irányú kiképzését is. 1935. január 15-én a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség rendelkezésére megjelent a „Polgári lég- és gázoltalom” azzal a céllal, hogy a légoltalmi ismeretek elsajátítását segítse. Az 1936-ban kiadott tűzrendészeti kódex rendelkezései alapján pedig a légoltalmi kiképzésekben is újabb feladatokat kapott a tűzoltóság. A kódex 16. § (2) bekezdése értelmében a hivatásos tűzoltóságnak a légoltalmi szolgálatosokból tűzoltói szolgálatra lehetőség szerint ki kellett képeznie legalább annyi férfit, amennyi a hivatásos tűzoltóság tiszti és legénységi létszámának kétszerese. A 21. § (8) bek. szerint pedig a köteles tűzoltóság tartalékául ugyanolyan létszámú légvédelmi szolgálatost kell évenként legalább hat kettős órán át tűzoltói szolgálatra kiképezni, mint amennyi a köteles tűzoltóság száma. A gázvédelmi szolgálatosok kiképzése is a hivatásos, illetve önkéntes tűzoltóság feladata lett a légoltalmi utasítás 68. §-ának b) pontja értelmében. Ehhez a békebeli igénybevételre méretezett tűzoltószervezetet bővíteni kellett, bár a tűzoltóság már az akkori szervezeti keretei között is hathatósan tudott a légoltalom megteremtésében közreműködni. Megszerezték a szükséges újabb ismereteket, s ugyanakkor sorozatos oktatóképző tanfolyamokat is tartott, amelyeken százaknak adtak át légoltalmi ismereteket. A fővárosban elrendelt általános padláslomtalanítás végrehajtását is a tűzoltók ellenőrizték, amivel nagymértékben növelték a főváros polgárságának élet- és vagyonbiztonságát.
Új főparancsnok
Vitéz Kiss Lajos dr.
1936 októberében, a fővárosi tűzoltó tisztikar átszervezése kapcsán nevezték ki vitéz Kiss Lajos dr.-t (1896-1958) a székesfővárosi tűzoltóság főparancsnokává. Breuer Szilárd elhunyta óta nem volt véglegesen betöltve a főparancsnoki állás, s a főpolgármester a jogi végzettségű, miniszteri tanácsos, okleveles tűzoltótisztet bízta meg a feladat ellátásával.Kiss Lajos tűzoltói vonalon először a mezőcsáti járásban mint járási tűzrendészeti felügyelő, majd mint vármegyei tűzrendészeti felügyelő tevékenykedett. Hat év alatt a vármegye tűzrendészetét rendbe tette s az általa készített vármegyei tűzrendészeti mintaszabály-rendelet lett a magja az 1936. október 1-én életbe lépett tűzrendészeti kódexnek.
Egy ideig Gömbös Gyula személyi titkáraként a miniszterelnökség tűzrendészeti szakértőjeként dolgozott. Kiharcolta a tűzrendészeti törvény és végrehajtási utasítása megjelenését, amelyeknek megalkotásából is kivette a részét. Amikor vitéz Kiss Lajos doktort kinevezték Budapest tűzoltó-főparancsnokává, rámutattak arra, hogy a tűzrendészet és a tűzoltóság korszerű fejlesztésén túlmenően különös figyelmet fordítson a légoltalmi szempontokra és saját hatáskörében is szorgalmazza ezek megindítását és megvalósítását. Akkor már tartott a spanyol polgárháború, aminek tűzrendészeti, tűzoltói és légoltalmi vonatkozású kérdéseit azután a budapesti tűzoltó-főparancsnok a helyszínen tanulmányozhatta.
Tömlőműhelyes munkában
Az említett átszervezés kapcsán Szendy Károly polgármester Teasdale Ottót másodfőparancsnokká, Ausch Rezsőt főparancsnokhelyettessé, Erlesbeck Györgyöt parancsnokká, Szilvay Kornélt és Wunderlich Antalt alparancsnokká, Benedek Mihály dr.-t, Sturm Istvánt és Kirchmann Árpádot tű. felügyelőkké, Kéhler Dénest, Miakich Ernőt és Luncz Sebestyént tű. felügyelőkké, Raffaelli Győzőt (nevét később Regőlyire magyarosította) és lovag Göttlicher Ernőt segédfelügyelőkké, Breuer Tibort és Marinovich Endrét tű. gyakornokokká nevezte ki. A fővárosi tűzoltóság összlétszáma 1936-ban 612 fő volt (16 tiszt, 59 altiszt, 89 tisztes, 447 tűzoltó és egy orvos), akik a központi és 10 kerületi őrségen teljesítettek szolgálatot. Akkor a tűzoltóság birtokában 32 kilométer összhosszúságú tömlő volt. Jelentős részük 17 fecskendőn, továbbá 2 tisztiautón, 2 rohamszeren és 2 tömlőszállítón állt készenlétben. Ezen kívül volt még 4 szárazoltó, 7 létra, 2 generátorszer, egy mentőszer, 3 aggregát, 9 kéménytüzes, 4 személy és 5 tehergépkocsi a használatukban.Jelentés 1936-ról
Bozzai István
Az 1936. év szomorú eseménnyel végződött, mert a Budapesti Kender és Juta Rt. raktárégésénél, november 23-án Bozzai István fővárosi tűzoltó hősi halált halt. E káresettől egy tisztet és 11 tűzoltót szállítottak a mentők különböző sérülésekkel kórházba.A székesfővárosi tűzoltóság 1936. évi működéséről közzé tett jelentés szerint náluk nem a lokalizálásban merül ki a tűzoltói tevékenység, hanem az oltási technika finomításában, mely a tűz fészkének eloltását és a vízkárok kiküszöbölését célozza. Tűzoltószereikkel 2285 esetben vonultak ki. Tiszti szolgálatot csak a központi őrségen tartottak, innen indult az ügyeletes tiszt a káresethez a tisztautón. Az őrségekről a szerek altisztek vezetésével vonultak. Az őrségeket körtelefon kötötte össze egymással és a központi őrség sürgöny szobájával. Az első automata telefonközpont 1928-as üzembehelyezése óta rendszeresített 05-ös telefonok hívásai ide futottak be és a riasztás innen történt. Az 548 tűzjelző állomás részben a központba, részben a legközelebbi alőrségre volt bevezetve. Az őrségek egy részénél a szertárba csak az utca felől lehetett a szerrel beállni. A modernebbek már átmeneti szertárral épültek. Ezeknél a legénységi helyiségek az emeleten voltak, ahonnan csúszópóznákon lehet lejutni a szerekhez. A központi őrség modern irodákkal, gőzfűtéssel, fürdőszobákkal, gáz- és füstpincével, tömlőmosóval, tömlőszárítóval, különféle javítóműhelyekkel (szíjgyártó, kovács, asztalos, szabó, tömlőjavító stb.) tűzoltómúzeummal és minden kellékkel felszerelt tanteremmel is rendelkezik, emeli ki a jelentés. Megtudjuk belőle, hogy tervbe vették a folyamatosan növekedő fővárosban 2 új őrség építését, sőt egy vízi őrség felállítását is. 1936-ban 533 tűzeset volt, életmentésre 66, állatmentésre 22 esetben került sor. Az év legnagyobb tűzesete a Magyar Petróleum Ipar Rt. Kén utcai telepén volt július 15-én (6 fecskendőről 22 víz és 1 habsugár működött), de a legtöbb kárral a Ganz-gyári tűzeset járt, mert ott a lángok kb. 400.000 pengő kárt okoztak.
Jelentős a tűzrendészeti szemlék és ellenőrzések száma is, 2.767 esetben jártak el helyszíni szemlén a fővárosi tűzoltótisztek.
Az 1937-es év eseményei
Az 1937-es esztendő a fekete évek közé tartozik. Két tűzoltót vesztettek el a tűz elleni harcban: Berki József székesfővárosi tűzoltó az Aradi utcai Globus nyomda tűzeseténél lett hivatása áldozata. Juhász István tűzoltó a III. kerület, Fő u. 115 sz. alatt kitört tetőtűznél halt hősi halált 1937. december 10-én.
Berki József Juhász István
Légoltalmi gyakorlat (1937)
1937. december 5-én megalakult a Légoltalmi Liga. Elnöke József főherceg tábornagy, aki a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség védnöke is volt. Az alelnök vitéz nemes Fábry Dániel tábornok, akit a főtitkár követett a rangsorban. A főtitkár Teasdale Ottó székesfővárosi tűzoltó másodfőparancsnok lett, akit 1937. október 24-én azért tüntettek ki a magyar érdemrend lovagkeresztjével, mert legelsőként hívta fel a hatóságok figyelmét a légoltalom megszervezésének fontosságára. Érdemének tudták be azt is, hogy Kirchmann Árpád főfelügyelő, Kéler Dénes felügyelő és Kiss Ferenc dr. csapatorvos közreműködésével a tűzoltóságra háruló nemzetvédelmi feladatok elvégzését oly eredményesen készítették elő.1937. december 9-én nappali légoltalmi gyakorlat volt a fővárosban, „aminek során a gyújtóbombák és robbanások által okozott tüzek oltása és ezek közben a megsérült egyének részére az elsősegélynyújtás mind óraműpontossággal történt”, írja a Polgári Lég és Gázvédelem december 15-ei száma, amihez hozzátehetjük, hogy a főszerep a tűzoltóságé volt.
1938-39-ről előtérben a leventék kiképzése
A főváros költségvetésében 1938-ban irányoztak elő először nagyobb összeget légoltalmi kiadásokra, de ez az összeg csak mintegy egytizede volt a valódi, 2,6 millió pengőre tervezett – szükségletnek. 1937-ben pl. a mintegy 25-30.000 lángmentesítésre váró épület impregnálását minimum 25 millióra taksálták, s óriási összegekbe került a légópincék kialakítása is.
A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökségi ülése 1938. február 25-én tárgyalta a honvédelmi miniszternek a légoltalom megszervezése tárgyában véleményezésre megküldött rendelettervezetét és arra észrevételeit megtette. A honvédelmi törvény (1939. II. tc. életbe lépett márc. 11-én) hatályon kívül helyezte a légvédelemre vonatkozó korábbi 1935. évi XII. tc-t, és újból szabályozta a légvédelmet, illetve a légoltalmat. Végrehajtási utasítása (a 88.000/1939. HM sz.) fokozottabb és felelősségteljesebb munkával terhelte meg a tűzoltóságokat. Az utasítás megszerkesztésében, illetve annak a tűzoltószolgálatra vonatkozó része kimunkálásában a MOTSZ közreműködött.
A 180.000/1936. BM sz. rendelet teljes végrehajtásával a kárelhárító szolgálatban országos viszonylatban mintegy 300.000 fős tűzoltó mozgósítási kerettel számoltak. Eleinte a hivatásos tűzoltóságok keretébe kisegítőként – a levente alakulatok idősebb korosztályait vonták be. 1938 szeptemberében fővárosi tűzoltótiszteket beosztották a kerületi légoltalmi parancsnokságokhoz, ahol mint tűzoltó szakértők működtek. A főparancsnokot Budapest polgármestere a polgármesteri XIV. ügyosztályát vezető tanácsnoknak a légoltalmi ügyekben való állandó helyettesítésével és a polgármesteri XIV. ü.o. légoltalmi alosztályának vezetésével bízta meg.
Még 1937-ben zenéhez értő tűzoltókból kialakult egy 16 tagú csoport, akik Rőt István vezetésével közös zenélésre ülhettek össze. Ők képezték az 1938-ban megalakult öntevékeny zenekar magvát. Létszámukat az év végére 28-ra, 1939 februárjában pedig 35-re bővítették. Első nyilvános kivonulásuk 1938. december 2-án volt, az újonc tűzoltókat kísérték eskütételre a főparancsnokságról a városházára és vissza. (A belügyminiszter a zenekart 1940-ben főhívatású zenekarrá nyilvánította és létszámát 30 főben állapította meg.)
A következő, 1939-es esztendő előléptetésekkel kezdődött. A polgármester január 1-jei hatállyal Erleszbek György tű. parancsnokot tű. főparancsnok-helyettesé, Szilvay Kornélt tű. parancsnokká, Wunderlich Antalt tű. parancsnokká, Benedek Mihály dr. tű. főfelügyelőt tű. alparancsnokká, Somorjai Istvánt és Kőry Árpádot tű. alparancsnokká, Kéler Dénes és Zsámbéky Sebő tű. felügyelőt tű. főfelűgyelővé, Regőlyi Győző tű. segédfelügyelőt tű. főfelügyelővé, Gesztődi Ernő, Marinovich Endre dr. és Bercsei Tibor tű. segédfelügyelőt tű. felügyelővé nevezte ki.
Tűzoltók díszmenete
A Tűzrendészeti Közlöny 1939. májusi számában adták hírül, hogy a kormányzó Teasdale Ottó Budapest székesfővárosi tűzoltó másodfőparancsnoknak és Ausch Rezső főparancsnokhelyettesnek a Magyar Vöröskereszt Egylet emberbaráti és nemzetvédelmi célkitűzéseinek megvalósítása érdekében kifejtett tevékenységük elismeréséül a Magyar Vöröskereszt érdemkeresztjét adományozta.Az 1939. május 4-ei Szent Flórián napi ünnepséget a Kéményseprő Ipartestülettel közösen rendezték meg. A zászlóanya tisztét a tűzoltó-főparancsnok felesége töltötte be. A Krisztina-városi Szent Flórián templomban tartott ünnepi mise után a tűzoltó díszzászlóalj díszmenetben vonult el.
A főváros tűzoltósága megkezdte a leventék, a légószolgálatra kijelöltek kiképzését. A főparancsnokot a polgármester Spanyolországba küldte, hogy tanulmányozza a polgárháború tűzrendészeti és légoltalmi kérdéseit. Május 18-án a hivatásos tűzoltóság, az általa kiképzett leventetűzoltók, a fővárosban és környékén működő hivatásos, önkéntes és vállalati tűzoltóságok közreműködésével a budapesti ügetőpályán tavaszi díszszemlét tartott. A tűzoltó segélyosztag feladata az volt, hogy a kirendelés helyén a pusztító tüzet önerejéből eloltsa, a szükséges műszaki munkálatokat, illetve a gázfelderítést elvégezze. Az ehhez szükséges felszereléseket kétkerekű targoncán, vagy négykerekű kézivontatású kiskocsin szállították. Az osztag létszámát 400-as kismotorfecskendő esetén egy parancsnokban és 9 fő tűzoltóban állapították meg.
A Flórián II. elnevezésű, új rendszerű kismotorfecskendőt 1937 áprilisában mutatták be a MÁV Gépgyárban. A 800-as, úgynevezett „Honvéd”, kismotorfecskendővel felszerelt osztag létszáma 12 fő volt. A leventék azonban nem váltak be a gyakorlatban, mert egyrészt az egyes feladatok testi erejüket meghaladták, másrészt, mert nem gondoskodtak anyagi ellátásukról olyan mértékben, amint azt munkájuk fontossága megkövetelte volna. Olyan szervezetre volt szükség, amely a tűzoltóság keretén belül a tűzszerészi és kárelhárítási feladatokat egyaránt megoldja, a szervezet tagjait erre testi erejük, szellemi felkészültségük és anyagi ellátottságuk egyaránt alkalmassá teszi.
Légoltalmi gyakorlat (1937)
A leventék azonban nem váltak be a gyakorlatban, mert egyrészt az egyes feladatok testi erejüket meghaladták, másrészt, mert nem gondoskodtak anyagi ellátásukról olyan mértékben, amint azt munkájuk fontossága megkövetelte volna. Olyan szervezetre volt szükség, amely a tűzoltóság keretén belül a tűzszerészi és kárelhárítási feladatokat egyaránt megoldja, a szervezet tagjait erre testi erejük, szellemi felkészültségük és anyagi ellátottságuk egyaránt alkalmassá teszi.Ebben az évben Wunderlich Antal Budapest székesfővárosi tűzoltóparancsnokot a megelőző tűzrendészet terén kifejtett érdemes munkássága elismeréseként a kormányzó a Magyar Érdemkereszt lovagkeresztjével tüntette ki.
1939-ben is megrendezték a tavaszi Nemzetközi Vásárt, amit a fővárosi tűzoltóság minden esetben kiemelt figyelemmel kísért. A kiállítók 3 példányban beadott tervrajzait a tűzoltóság helyszíni tiszti kirendeltsége vizsgálta felül, minden építő-borító- és díszítő anyagot lángmentesíteni kellett, puszta deszkafelület sehol sem volt alkalmazható, azokat vakolni kellett. 30 tűzjelző, 192 telefonállomás és egy hangos híradó szolgált tűzjelzésre. 11 fős hivatásos őrség 1 autófecskendővel, 46 fő helyszínen kiképzett s minden nap oktatott személyzeti ember nappal, 52 fő éjjel, mint segédtűzoltó vigyázta a vásár tűzrendészetét. Vízszerzésre 29 tűzcsap, a szökőkút medencéje és a városligeti tó vize állt rendelkezésre. A hivatásos tűzoltóság állandó, éjjel-nappali őrjáratot tartott. A 140.000 négyzetméter alapterületű vásárt naponta átlag 100.000 ember látogatta, területén 7 mozi, 3 vendéglőüzem, 1 színház (divatrevü) működött.
Az év második felében nagyarányú építkezések kezdődtek, a tűzőrségi épületeket mintegy másfélmillió pengő értékű új építkezések révén bővítik ki. A VIII. kerületi osztályparancsnokság a középső és a szertári szárny lebontásával részben két emeletes szárnnyal bővül. Cél: egységes nagy udvar, az új szárnyban a légoltalommal kapcsolatos felszerelések elhelyezésére alkalmas raktár létesítése (800.000 pengő értékben), még a XI. kerületben a budai osztályparancsnokság laktanyáját mintegy 600.000 pengő értékben építik fel.
Kiss Lajos dr. a Magyar Országos Tűzoltótisztképző Tanfolyam bécsi tanulmányútja alkalmával személyesen győződött meg az ott bevezetett új szerelési módok előnyeiről, és éppen ezért tért át a budapesti tűzoltóság is arra az új szerelési módra, melynél a raj egy parancsnokból, egy jelentő-, egy gépkezelő-, és hat szerelő tűzoltóból állt és 800 l/p teljesítményű szivattyúval volt felszerelve.
Légós tűzoltók
Mindemellett tisztában volt azzal, hogy korszerű szabályzatok nélkül az ország tűzoltósága csak szervezetlen tömeg marad. E kérdés fontosságát nem csak ő, hanem főváros hivatásos tűzoltóságának tisztikara is felismerte, s tíz mérnöki oklevéllel rendelkező tiszttel megerősödve egész sor szabályzatot dolgoztak ki.Ezek 1939 szeptemberében már megjelentek és hamarosan beszerezhetővé váltak a tűzoltó testületek számára. Kidolgozták az egyenruha-, a gyakorlati-, a műszaki-, a gázvédelmi, – a szolgálati –, az egészségügyi szabályzatokat.
1939 szeptemberében új ügyosztály hatáskörébe került a fővárosi tűzoltóság, mivel Szendy Károly Budapest főváros polgármestere egyes ügyosztályokat átszervezett és az összes katonai és ezzel kapcsolatos ügyek intézését egy ügyosztályra bízta, a katonai és légoltalmi ügyekhez sorolták a tűzoltóságot is.
Minárovics János ny. tű. ezredes
