Tűzoltóság a vérzivatarban
Tűzoltóság a vérzivatarban
Hartmann József tűzoltó főhadnagyot 1956. november 7-én szovjet katonák géppisztoly-sorozattal agyonlőtték. Élt 29 évet.
Hidas Gyula tűzoltó főtörzsőrmester életét 1956. november 7-én a Budapesti Tűzoltó Osztályparancsnokság Kun utca 2 sz. alatti épületét megszálló szovjet csapatok sorozatlövéssel oltották ki.
Tóth II. Ferenc tűzoltó törzsőrmester életét is ugyanakkor, ugyanolyan körülmények között
oltották ki. Éliás Rezső tűzoltó törzsőrmester is 1956. november 7-én géppisztolyból leadott sorozat következtében halt meg. Virág István tűzoltó őrmestert 1956. november 7-én a Nemzeti Színházban lőtték agyon. Csernus Tibor szakaszvezetővel is 1956. november 7-én végzett egy géppisztoly-sorozat.
Egy sérült fecskendő
Közben zajlottak az események a fővárosi tűzoltóság berkeiben is és október 23-tól a forradalmi tanácsok megkezdték tevékenységüket (november 4-ig működtek). Október 30-án reggel a központ telefonon berendelte a szolgálatot ellátó parancsnokokat és a forradalmi tanácsok megbízottjait a Kun utca 2-be. Ott dr. Marinovich Endre, volt fővárosi tűzoltótiszt bejelentette, hogy a forradalmi tanács ideiglenesen megbízta a budapesti tűzoltó osztályparancsnoki teendők ellátásával. Az október 31-én megjelentetett 1 sz. Osztályparancsnoki Parancs szerint: „A magyar szabadságharc győzelme során a Nagy-Budapesti Tűzoltóságnál megalakult a Központi Forradalmi Tanács és ezzel egyidejűleg az alosztályokon is megalakulóban vannak a Forradalmi Tanácsok... A Központi Forradalmi Tanács felhívására, valamint a Belügyminisztérium megerősítésére a Nagy-Budapesti Tűzoltó Osztályparancsnokság vezetését a mai napon átvettem.” Őt november 1-i hatállyal az állami tűzoltóság állományába alezredesi rendfokozattal a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erők minisztere visszavette. Csak rövid ideig állt a budapesti tűzoltóság élén, mivel a BM Tűzrendészeti Főosztályra került, a Megelőző Tűzrendészeti Osztály vezetőjévé nevezték ki.
Az októberi és novemberi nagyméretű tüzek megfékezése a budapesti tűzoltóság állományának becsületes helytállását követelte meg. November 10-ig közel 250 vonulásuk volt. Nappalokon és éjjeleken át – sokszor a legnagyobb fegyveres harcok közepette – életüket nem kímélve vonultak és mentették az életeket és javakat. A fővárosi tűzoltóknak a káreseteknél tanúsított bátorsága és hősies magatartása kivívta a lakosság elismerését. Nem túlzás annak megállapítása, hogy a felszabadulás óta nem volt olyan nehéz helyzetben a fővárosi tűzoltóság, mint 1956-ban, a szabadságharc idején.
Az elkövetkezett harminc évig tartó kompromisszumos békés időszakot a fővárosi tűzoltóságnál 1957. márciusában Micskó Rudolf tűzoltó ezredesnek – a BM OTP vezetőjének – a budapesti tűzoltók pártaktíva értekezletén, az októberi és novemberi eseményekről és a tűzoltóság helyzetéről tartott előadása vezette be.
1958. június 1-én 13 óra 20 perckor veszélyes és nagy kiterjedésű tűz keletkezett a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyárában. A hordós és üvegballonos tárolótelep gyulladt ki, és a tűz néhány percen belül elhatalmasodott a 35x35 méteres területen. Fokozottan tűz- és robbanásveszélyes, alacsony lobbanáspontú folyadékok égtek. A robbanások következtében egymás után repültek levegőbe a vashordók, a lángok magassága pedig elérte a 20-25 métert. Veszélybe kerültek a szomszédos épületek, továbbá a fémnátrium- és hidrogénpalack- tárolók. A tűzoltási csoport és a főváros 12 egységéről kivonult rajok hűtő és védő vízsugarak védelme alatt hét habsugárral fékezték meg a beláthatatlan következményekkel fenyegető tüzet. A rákospalotai szovjet alakulatok tűzoltósága értékes segítséget nyújtott az anyagmentésben. Az emberfeletti küzdelem mintegy 20 perc alatt vezetett a tűz terjedésének megakadályozásához.
A harmadik országos tűzoltóversenyt 1958 októberében 25 ezres nézőközönség előtt a Margitszigeten rendezték meg. Ezen nagyszabású tűzoltási bemutatót tartott az állami tűzoltóság. A díszelgésekből és a versenyek előkészítéséből a fővárosi tűzoltók alaposan kivették a részüket.
Az 1959-es év elején (január 28-án) az Óbudai Hajógyárban egy átadásra váró, 71 méter hosszú személyszállító hajón – egy eldobott égő gyufaszáltól – támadt veszélyes tűz. Mintegy 20-30 méter hosszban egyszerre borult lángba a hajó.
A festési és takarítási munkák miatt a hajó helyiségei telítve voltak különféle tűzveszélyes folyadékok gőzeivel, s alig négy perccel az első lángok fellobbanása után már az egész hajó égett. A veszélyt növelte, hogy a hajó belsejéből hegesztéshez használt felhevült gázpalackokat kellett kihozniuk a tűzoltóknak. A kiterjedt tüzet végül 16 sugárral sikerült megfékezni. A kár 11 millió Ft volt.
Égő hajó az óbudai hajógyárban (1959)