Budapestről jelentjük
Budapestről jelentjük
A „Tűzvédelem” 1975. januári száma „Budapestről jelentjük” címmel több oldalon át foglalkozik a főváros tűzvédelmével. A cikk írói megállapítják, hogy: „A budapesti tűzoltóságot az elmúlt 30 évben gyakran állították nehéz helyzet elé a rendkívüli események.... Bátor, fegyelmezett helytállásukért ma is csak az elismerés és dicséret hangján szólhatunk.
Sok jeles állomást említhetnénk meg fővárosunk tűzoltósága életéből, de csak az egyik legnagyobbat emeljük ki, amelyik 1948 júniusához, az egységes állami tűzoltóság létrehozásához kötődik. Meghatározó lépés volt ez, s egyben a további gyors fejlődés záloga. Az azóta eltelt több mint negyed évszázad eredményeire visszatekintve joggal szögezhető le: fővárosunk tűzoltósága becsülettel teljesíti kötelességét, jelentős fejlődés tapasztalható a személyi állomány politikai, szakmai képzésében. Hivatásszeretettől áthatva, a vállalati tűzoltók több ezres táborától támogatva, jó szakmai felkészültséggel eredményesen védi a főváros létesítményeit, az állampolgárok életét és javait. Példás fegyelem és bátor helytállás jellemző az egész személyi állományra...”
Fővárosi képviselők látogatása 1973-ban
Megállapítják azt is, hogy: „a fővárosi tűzoltóság sokat tett a főváros tűzvédelmének fejlesztése és biztosítása érdekében. Számtalan súlyos veszély közepette fényesen tanúsította hivatástudatát. Mindig készen állt az emberélet és a népvagyon mentésére. Budapest soha nem látott ütemű fejlődése, számottevő értékei tovább növelik a fővárosi tűzoltóság felelősségét és feladatait, megkövetelik a tűzmegelőzési és a tűzoltási munka korszerűsítését, magasabb szintű végzését.
A jól végzett munka, a biztató eredmények senkit sem jogosíthatnak fel az elbizakodottságra. Itt is, mint minden területen, törekedni kell arra, hogy a követelményekhez igazodva minél magasabbra emeljék a munka színvonalát és hatékonyságát ...” E bevezető után rövid történelmi visszapillantást adnak a kezdeti nehézségekről, majd a közelmúlt nagyobb tűz- és káreseteire emlékeznek, kitérnek a metró tűzvédelmére és végül bemutatják a kerületi parancsnokok időrendjét, Erdődi András tűzoltó alezredest, a XVII. kerület parancsnokát, aki akkor már két évtizede látta el ezt a beosztást.
Sok jeles állomást említhetnénk meg fővárosunk tűzoltósága életéből, de csak az egyik legnagyobbat emeljük ki, amelyik 1948 júniusához, az egységes állami tűzoltóság létrehozásához kötődik. Meghatározó lépés volt ez, s egyben a további gyors fejlődés záloga. Az azóta eltelt több mint negyed évszázad eredményeire visszatekintve joggal szögezhető le: fővárosunk tűzoltósága becsülettel teljesíti kötelességét, jelentős fejlődés tapasztalható a személyi állomány politikai, szakmai képzésében. Hivatásszeretettől áthatva, a vállalati tűzoltók több ezres táborától támogatva, jó szakmai felkészültséggel eredményesen védi a főváros létesítményeit, az állampolgárok életét és javait. Példás fegyelem és bátor helytállás jellemző az egész személyi állományra...”
Fővárosi képviselők látogatása 1973-ban
A jól végzett munka, a biztató eredmények senkit sem jogosíthatnak fel az elbizakodottságra. Itt is, mint minden területen, törekedni kell arra, hogy a követelményekhez igazodva minél magasabbra emeljék a munka színvonalát és hatékonyságát ...” E bevezető után rövid történelmi visszapillantást adnak a kezdeti nehézségekről, majd a közelmúlt nagyobb tűz- és káreseteire emlékeznek, kitérnek a metró tűzvédelmére és végül bemutatják a kerületi parancsnokok időrendjét, Erdődi András tűzoltó alezredest, a XVII. kerület parancsnokát, aki akkor már két évtizede látta el ezt a beosztást.
Gázrobbanások
A robbanás ereje (1976. szeptember 14.)
Ugyancsak gázrobbanás történt 1977. október 26-án a Hársfa utca 25 számú ház pincéjében.
Bélteczky József tűzoltó főhadnagy és beosztottjai éppen akkor szálltak ki a gépkocsiból, amikor az elsőként helyszínre érkezett VIII. kerületi egység parancsnoka, Szilágyi Lajos tűzoltó százados szolgálatparancsnok, Kenézi János és Horváth Miklós őrmesterekkel – megszerelt sugárral – légzőkészülékben felderítésre indult.
Bélteczky a továbbiakra így emlékezett vissza:
„Sűrű füst áramlott a pinceablakokon...a generátorszert is a helyszínre rendeltem és én is elindultam a pincébe. A lejáró harmadik lépcsőjén álltam, amikor az első robbanás bekövetkezett. Ekkor már beavatkozásra készen a helyszínen voltak a rohamfecskendő beosztottai. A robbanási hullám alaposan meglódított, Farkas János zászlóst, a rohamszer parancsnokát a falhoz vágta, a rohamfecskendő több beosztottja pedig elesett. Azonnal magamhoz rendeltem a rohamfecskendő beosztottjait és utasítottam Farkas zászlós elvtársat, induljunk három társunk mentésére. Először Horváth őrmester bukkant fel, majd Kenézi őrmester támolygott a kijárat felé. Miután a lángzónába kerültek és megsérültek, helyszínre kértem a mentőket...
Szilágyi százados szintén égési sérüléseket szenvedett. Eközben történt a második robbanás... III-as riasztást rendeltem el és kértem, hogy a kárhely körülzárására rendőröket irányítsanak a helyszínre, továbbá vonuljon ki a Gázművek és az Elektromos Művek ügyelete...
A veszély miatt a házban tartózkodó személyeknek azonnal el kellett távozniuk az épületből... Minthogy a pincében való beavatkozás életveszélyessé vált, a tűz eloltása pedig végzetes következményekkel járhatott volna, az egységek azt a parancsot kapták, hogy szereljenek 1-1 db 1500-as, 400/4-es és X-jelű habsugarat, ebből kettőt habgenerátorról, és a már megszerelt négy „E” sugár hűtőhatásának szükség szerinti felhasználásával a pinceablakokon át akadályozzák meg a tűz további terjedését, de a gázvezeték biztonságos lezárása előtt tilos eloltani!...a
Gázművek ügyeletesei – bár jó néhányszor sürgettem – csak sokára, 14.59-kor érkeztek ki... mire a fővezetéket eltömítették, 16.34 lett. Hét perccel a gázvezeték lezárása után négy E sugárral a lánggal égést megszüntettük és áttértünk az utómunkálatokra...
A tűzterjedés megakadályozására szerelt habsugarak igen hatékonynak bizonyultak...” A három tűzoltó a védtelen testrészeiken – kezükön, nyakukon és a fülüknél égett meg. Ez a káreset is sürgette a nyakvédő és a kesztyű használatának mielőbbi általánossá tételét.
A tűz úgy keletkezett, hogy a Gázművek szerelői főelzáró hiányában vízzárral zárták le az épületbe vezető 80 mm-es gázvezetéket, hogy annak egy darabját újra cseréljék. A cserére rászolgált darabot lángvágással 14 óra tájban kezdték meg eltávolítani, ám többméteres lángnyelv lövellt ki a szabaddá vált vezetékből. Ettől meggyulladt a pince padozatán lévő fahulladék, amit porraloltó készülékkel a két szerelő megkísérelt eloltani. A tűz azonban átterjedt a pince farekeszeire is. Ekkor kivitték felszerelésüket a pincéből és egyikük telefonálni ment, hogy a Gázműveket értesítse, a másikkal az első robbanás után a kapualjban találkozott a tűzoltás vezetője, a tűzoltókat ugyanis közben a lakók értesítették a pincetűzről.
Jó néhány nappal a történtek után váratlan látogatók érkeztek a kórházba a három VIII. kerületi tűzoltóhoz: a Hársfa utcai ház lakóinak kis küldöttsége... A Hársfa utca 25. számú házban ugyanis nem felejtették el a tűzoltók áldozatát.
Az 1977-es év vége felé az akkor végzett tisztiiskolásokból frissítették fel az 1. számú tűzoltási csoport állományát és állították fel a 2. számút. Ennek állomáshelyéül a XI. kerületi parancsnokságot jelölték ki. Működési területük általában a budai oldal, de magasabb fokozatú riasztás esetén az 1-es tűzoltási csoport vezetőjének alárendeltségében másutt is bevethetők voltak. A 2-es csoport vezetői lettek: Bajnok Imre, Fekete Miklós és Mészáros Bálint, az 1-es csoportnál Totzl Károly alezredes, Durai Ferenc és Bélteczky József főhadnagy, s itt volt háttérparancsnok, Csicsmann Gyula alhadnagy. A csoporttal kezdettől fogva vonult egy fényképész is, előbb Bakonyi István főtörzsőrmester, majd Horváth Nándor főtörzsőrmester örökített meg számos tűz- és káresetnél történt beavatkozást fényképezőgépével az utókornak. Amikor a VIII. kerületi Kun Béla téren, a Metró fából épített 50x10 m-es felvonulási épülete Luca napján égett – és a jelzéstől számított 21. percben 12 „E” sugárral lefeketítették a lángokat –, a beosztásukban még meg sem melegedett új tisztek is bizonyították rátermettségüket.
Az év utolsó hónapjának nyolcadik napján trafó-tűz volt a Csarnok téren, amit 21.46-kor jeleztek és 22.52-kor a kivonult egységek sikeresen megfékeztek. Egy 120 kV-os 40 ezer kVA-es trafó égett. A 2. és 3. emeleti kezelőhelyiségekből nyolc dolgozó – a tűzoltási csoport vezetője felszólítására – időben a lépcsőházon át kimenekült. A körülbelül 20 tonna olajat tartalmazó egység úgynevezett táskái nagyon felhevültek, közülük néhány erős csattanással széthasadt, s a rendkívül intenzív égés robbanásveszéllyel, a tető és a vasbeton szerkezetű tartófalak károsodásával fenyegetett.
Huszonkét órakor V-ös riasztási fokozatot rendelt el a tűzoltás vezetője és még három tolólétrát vonultatott a helyszínre. A 2. számú tűzoltási csoport 22.06-kor ért a helyszínre Bajnok Imre tűzoltó őrnagy vezetésével, aki a már működő létrasugár mellé újabb létrasugarat szereltetett az épület védelmére és a tűzoltás támogatására.
Huszonkét óra harminckor tizenkét „E” és két létrasugár állt a tűzoltásvezető rendelkezésére és további sugarak szerelése volt még folyamatban. Ennyi sugár vízködöt képezve elegendőnek látszott a tűz megfékezésére. Ezekből öt támadósort alkotva (az első sor -három E sugár- az épület alsó szintjén körülbelül 1 méter magasságig, a második három „E” sugár két méterre az első felett, a harmadik 3-4 méter magasságban négy sugárral, a negyedik három sugara a trafóegység felső részén még az ötödik oldalról) egyszerre támadta meg a tüzet.
Végül tizenhét „E” és két létrasugárral végezték el az oltást, de a sugarak egy része tovább működött a visszagyúlás megakadályozására. A közvetlen kár 4,788 millió Ft volt, és az áramkimaradás miatti termeléskiesés még növelte a kárértéket. A nem mindennapi tűz oltását Totzl Károly alezredes vezette.
Versenyek, gyakorlatok
A fővárosi kerületi tűzoltó-parancsnokságok raj és egyéni versenyét 1978-ban, június 12-13-án rendezték meg. A csapatversenyt a 800-as, a 4x100-as váltó és a 100 m-es akadálypálya pontjai alapján értékelték. Egyéniben a 100 m-es akadály és a horoglétra mászás időeredménye volt a döntő. Első lett és a fővárosi parancsnok vándorserlegét nyerte el a VIII. kerületi parancsnokság versenyraja, második helyen a XXII., a harmadikon a XVIII-XIX. kerületiek végeztek. Egyéni első helyezett Rudner István tűzoltó őrmester, a IV-XV. kerület versenyzője lett 36.6 másodperces eredményével. A díjakat ünnepélyes eredményhirdetésen Ficsór Sándor tűzoltó ezredes, budapesti parancsnok adta át.
Az éves kiképzési programnak megfelelően összevont nagygyakorlatot tartottak a magasházak tüzeinek oltása témakörben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri, 22 emeletes toronyépületében. Felmérték 3-as nagyságrendű erők bevonásával, hogy magasházak tüzeinek oltásánál az erők tervszerű együttműködésének és az alkalmazott taktikának milyen a színvonala, továbbá az egységek gyakorolták az együttműködést és nagy magasságból tolólétrákon át az életmentést. Bebizonyosodott, hogy a tolólétrák szerelése nagy magasságokba – különösen életmentéshez – nehézkes, időigényes, de a rádióirányítás megkönnyíti a létráknak a kívánt pontra behelyezését.
A magasházak szerkezeti sajátosságukból adódóan sok fémet tartalmaznak, ami a rádiózást bizonytalanná (leárnyékolás) teszi, amiért is forgalmazásnál ablakokban, tetőn, erkélyen stb. célszerű elhelyezkedni. Bebizonyosodott az is, hogy a közel egy időben befutó tűzoltószerek megnehezítik a háttér munkáját, ügyelni kell arra, hogy azok ne akadályozzák egymás felállását. Ahol nedves és száraz felszállóvezeték is van, előbb feltétlenül a nedveset kell igénybe venni, s csak ezután kerüljön sor a szárazra, s ha már ezt is igénybe vették, akkor kezdjék meg az alapvezeték magasba szerelését, aminek a felhúzását a harmadik lépcsőben célszerű mentőkötéllel végrehajtani. A függőleges alapvezeték alsó részébe azért kell osztót helyezni, mert az visszaszerelésnél megkönnyíti az alapvezeték kiürítését.
Az egységek és sugarak elhelyezésének rajza
A magasházak szerkezeti sajátosságukból adódóan sok fémet tartalmaznak, ami a rádiózást bizonytalanná (leárnyékolás) teszi, amiért is forgalmazásnál ablakokban, tetőn, erkélyen stb. célszerű elhelyezkedni. Bebizonyosodott az is, hogy a közel egy időben befutó tűzoltószerek megnehezítik a háttér munkáját, ügyelni kell arra, hogy azok ne akadályozzák egymás felállását. Ahol nedves és száraz felszállóvezeték is van, előbb feltétlenül a nedveset kell igénybe venni, s csak ezután kerüljön sor a szárazra, s ha már ezt is igénybe vették, akkor kezdjék meg az alapvezeték magasba szerelését, aminek a felhúzását a harmadik lépcsőben célszerű mentőkötéllel végrehajtani. A függőleges alapvezeték alsó részébe azért kell osztót helyezni, mert az visszaszerelésnél megkönnyíti az alapvezeték kiürítését.
Az egységek és sugarak elhelyezésének rajza
Kiderült az is, hogy az idősebb tűzoltók nehezen küzdik le ezeket a magasságokat, sőt az még az állomány fiatalabb tagjainak is rendkívüli megterhelést jelent. Mentésnél, oltásnál számolni kell az erőnléti állapot csökkenő értékével, főleg a felérkezés perceiben. Ezért mentésre fiatalabb, fizikailag is alkalmasabb rajokat kell lehetőleg bevetni.
A háromnapos gyakorlat hasznos tanulságokkal szolgált, s a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére hozott intézkedések javították a kárelhárító munka színvonalát.
1979-ben az újév – 16 fokos hidegben – sokféle segítségkéréssel kezdődött: falbedőlés, tűzfalomlás, lépcsőházbeomlás, szél által lesodort egész tető, autókra dőlt fák, villanyvezetékre dőlt fa, pincetűz, hajótűz, autóbusztűz egyaránt kijutott a fővárosi tűzoltóknak. Február 7-én az Oxigén és Dissousgázgyárban (X., Noszlopy út 12.) robbanás történt abban a töltőteremben, ahol egy időben 972 darab palack tölthető volt (a tűzeset időpontjában 642-t töltöttek és 330-at készítettek elő töltésre). Az egyik palackból kiáramló gáz égett és a tűz fokozatosan terjedt tovább. A riasztástól számított 87. percben huszonnégy „E” sugárral hűtötték a palackokat, amelyek gázfáklyáit biztonsági okokból nem oltották el. Hat palack oldala hasadt fel, egy pedig még a tűzoltók kiérkezése előtt szétrobbant. A palackok folyamatos hűtését február 8-án 18.45-kor fejezték be. A tűzoltók ismét jól vizsgáztak.
Május 7-8-9-én a kerületi parancsnokságok rajai versenyeztek. Mivel a horoglétra és a 4x100-as váltó versenyszáma változott (nagy palánk helyett kis ház), módszertani bemutatókon szaktiszt segítette a felkészülést. A döntőn 17 raj és 37 egyéni versenyző vett részt. A VIII. kerület nyerte el a vándorserleget, 10.000 Ft-ot és oklevelet, mivel négy versenyszám közül háromban győztek. Az egyéniben Rudner István őrmester (IV-XV.) győzött, pénzjutalmat és oklevelet nyert.
Technikai fejlesztés a 70-es években
Az 1970-es években megkezdődött egy nagy volumenű tűzoltógépjármű-technikai fejlesztés, amely a korábbi évtizedek „Csepel” tűzoltógépjárműveinek „családját” volt hivatott felváltani. Ez a „TŰ” család, amely TŰ-1-től TŰ-11-ig újabb generációt képviselt a tűzoltóság történetében.
Ez a gépjárműfecskendő fejlesztés a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság technikai állományát is érintette. A fejlesztés során készenlétbe állított járművek újabb hosszú időre meghatározták a szerállományt és a tűzoltótaktikai beavatkozások lehetőségét.
A tűzoltótechnikával a Tűzoltási Szabályzat és a Szerelési Szabályzat is módosult.
Minárovics János ny. tű. ezredes
