Az 1920-as évek eseményei

A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség 1920. november 6-i közgyűlésén kimondták, hogy a budapesti hivatásos tűzoltóság közvetlenül tagja a szövetségnek.
Janicsek Andor főparancsnok 1922-ben kérte a nyugdíjazását, utóda Breuer Szilárd lett.
A következő évben egy fővel emelték a tiszti létszámot, Sturm Istvánt – aki Somorjaira magyarosította később a nevét – vették fel.
1923 júniusában Rakovszky Iván belügyminiszter, két belügyi államtitkár, Sipőcz Jenő polgármester, a MOTSZ elnöke és alelnöke kíséretében látogatást tett a Kun utcai központi tűzőrségen. Ez volt az első alkalom, hogy az ország belügyminisztere szemlét tartott a tűzoltóság fölött. Breuer Szilárd tűzoltó-főparancsnok vezetésével elsősorban a laktanya berendezését és különböző gyakorlatokat tekintettek meg, majd a készenléti szerek riasztására 20 automobilokból és lovasszerekből álló őrség vonult ki.
 

A székesfővárosi tűzoltóság a Magyar Automobil gyártól két új Fiat fecskendőt vásárolt, amelyek egyikét 1923 júliusában a központi őrség szolgálatába állították. A Teudloff-Dittrich szivattyúgyár készítette 2000 l/p teljesítményű centrifugál szivattyújukat 4 hengeres 60 lóerős benzinmotor hajtotta meg. A szivattyú a nyitott karosszériájú szer alvázának hátsó részére volt beépítve. A négylépcsős turbinaszivattyú a Dunáról 8 méter hosszú szívótömlőn át táplálva 6 „E” sugárnál 12 mm-es lövőkével 8.5 atm. víznyomást ért el, méltán érdemelte ki a „Niagara” nevet. A szeren a vezetőülés mögötti két „hossz ülésen” 4-4 tűzoltónak volt helye

A székesfővárosi tűzoltóság a Magyar Automobil gyártól két új Fiat fecskendőt vásárolt, amelyek egyikét 1923 júliusában a központi őrség szolgálatába állították. A Teudloff-Dittrich szivattyúgyár készítette 2000 l/p teljesítményű centrifugál szivattyújukat 4 hengeres 60 lóerős benzinmotor hajtotta meg. A szivattyú a nyitott karosszériájú szer alvázának hátsó részére volt beépítve. A négylépcsős turbinaszivattyú a Dunáról 8 méter hosszú szívótömlőn át táplálva 6 „E” sugárnál 12 mm-es lövőkével 8.5 atm. víznyomást ért el, méltán érdemelte ki a „Niagara” nevet. A szeren a vezetőülés mögötti két „hossz ülésen” 4-4 tűzoltónak volt helye.

1925. március 11-én a Teréz körúton egy lakóház tűzeseténél a lezuhant párkányzat halálra zúzta Vincze Gyula tűzoltót. A hősi halált halt tűzoltót a Kerepesi temetőbe bajtársai kísérték utolsó útjára.
A tűz elleni harcban életüket áldozó tűzoltók emlékének megörökítésére 1925. október 25-én emléktáblát avattak a Szaniszló-torony oldalában, a Kun utcai laktanya udvarán. A táblára Wagner Ferenc önkéntes mászó, ifj. Szidanits Ferenc önkéntes szakaszparancsnok, Szmilkó József fővárosi tűzoltó, Herczeg János fővárosi tűzoltó, Horváth II. József fővárosi tűzoltó, Rohonczy József fővárosi tűzoltó csővezető és Vincze Gyula fővárosi tűzoltó nevét, hősi haláluk időpontját és körülményeit vésték.

Budapest főváros 1925. évi aranykoronás költségvetésében a tűzoltóság címén összesen 1,401.889 arany koronát szerepeltetett.
Az 1925. év végén a Tűzrendészeti Közlönyben is közzétett statisztikai adatokból kitűnik, hogy a fővárosban összesen 51 tűzoltóság (hivatásos egy, önkéntes egy, malmi 10, magán és gyári 39) 1,728 fővel szolgálta a tűzvédelmet. A hivatásos tűzoltóság személyzetéhez egy főparancsnok, egy parancsnok, 6 főtiszt, 2 tiszt, 2 segédtiszt, egy csapatorvos, egy pénztári igazgató, egy számvevő főtiszt, 2 kezelőtiszt, 4 törzsőrmester, 26 őrmester, főgépész, 27 szakaszvezető, gépész, 35 csővezető, segédgépész, és 437 tűzoltó tartozott. A beállított előfogatok száma 38 volt. A szerek és szerelvények listája 2 gőzfecskendőt (lovas), 1 gőzfecskendőt (electro-auto), 4 benzinmotoros autófecskendőt (1500 l/p) , 5 benzinmotoros autófecskendőt (3000 lit.), 1 tisztiautót (szivattyúval) és 1 II. tisztiautót, l benzinmotoros főparancsnoki autót, 2 benzinmotoros turbószivattyút (lovas), egy teherautót, 4 db mozdonyfecskendőt (140 mm hengerátmérő, lovas), egy „Duplex-fecskendő”-t (lovas), 3 egyéb kisebb fecskendőt, 33 puttonyfecskendőt, 3 tolólétrát (lovas), 3 tolólétrát benzinmotoros autón szivattyúval és egy tolólétrát villamosautón, egy villamosautós szerkocsit, egy tömlőszállító szerkocsit, egy lóvontatású erdőtüzes szerkocsit, egy autóvontatású mentőszerkocsit, 5 rendes (lovas) szerkocsit és 5 lovas vízhordókocsit sorolt fel. A 184 darabos létrakészlet megoszlása a következő volt: angol dugólétra 96, kihúzós létra 17, egykarú horgas létra 38, kétkarú horgas létra 13, egyéb létra (támasztó, csuklós, bot, szalag) 20. Draeger-légzőkészülékből még csak 3 darabot regisztráltak, viszont Kőnig-féle füstsisakból 9 teljes készlettel rendelkeztek. Volt még 2 db Stude-féle füstsisakjuk, 8 Müller-féle füstálarcuk és 1 Pul-motor légzőkészülékük is. Mentőtömlőből 9-et, ugróponyvából 11-et tartottak készenlétben. Az ún. Stankő haboltó készülékből 5, Total poroltóból 9 darab volt a készletükben. A vízvezetéki szerelvények között 87 állványcső (kétágú rendes és nagy, egyágú, hattyúnyakú, szuronykapcsos), 54 különféle osztóvilla és 152 sugárcső szerepelt. Nyomótömlőből (15, 20 és 25 méteres darabokban) összesen 18.000 métert tartottak nyilván.

A Tűzrendészeti Közlöny 1928. januári számábanköszöntötte Breuer Szilárdot, – aki 1922-től volt a hivatásos tűzoltók főparancsnoka (1903-tól az országos szövetség titkára, 1911-től főtitkára) – abból az alkalomból, hogy kormányfőtanácsosi címet kapott. Ezzel ismerték el érdemeit, hogy a fővárosi tűzoltóság világszerte elismertté vált, s hogy ő volt mozgatója a fejlődésnek és a haladásnak. Hazánkban tűzoltói érdemekért eddig senki sem kapta meg ezt a címet, működő hivatásos tűzoltónak nem adományoztak kitüntetést.
Breuer Szilárd főparancsnokot kétszeri visszatartás után 1930. december 31-én engedték el nyugállományba. A legjobban képzett tűzoltótiszt vált meg akkor a posztjától. A fővárosi tűzoltóság technikai fejlesztése mellett hervadhatatlan érdemeket szerzett mint szakíró, és mint a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség titkára (1902-1912), majd alelnöke (1922-1931), így a szövetség munkájából is jelentős részt magára vállalt. Főparancsnoksága alatt indult meg a tűzoltóság autószereinek nagyarányú korszerűsítése, 1923-ban 5 Fiat autófecskendőt, 1924-ben egy Fiat teherautót, 1928-ban 7 Mercedes-fecskendőt, 1 Mercedes tisztiautót, 1 Mercedes-mentőautót, 2 Magirus tolólétrát, egy Mercedes-teherautót és egy N.A.G. szárazoltó autót állítottak szolgálatba. Ezekhez jött még 1929-ben 2 Mercedes autófecskendő, 1 Mercedes-generátorszer, egy személyautó és 1930-ban 1 Mercedes szárazoltó, 2 Magirus tolólétra, 5 Méray-féle kéménytüzes jármű és egy Méray kisteherautó. A legénység létszámát – mivel a szolgálat zavartalan ellátása miatt arra okvetlen szükség volt – megemelték, előbb 1920-ban 100 fővel (akkor az összlétszám 551 fő), majd 1928-ban még 44 fővel. Mindezek arányában a fenntartási költségek is emelkedtek: 1927-ben 2,858.870 pengő volt a rendes költségvetési tétel, amihez még 140.160 pengő póthitel jött, 1928-ban 3,062.989 P. és 100.075 pengő póthitel, 1930-ban viszont már 3,451.957 pengőre rúgott a fővárosi tűzoltóság költségvetése. A tűzoltók létszámát 1928 végén 413-ról 595-re emelték.
 

Miniszterelnöki látogatás
 

Időnként előfordult, hogy egy-egy közéleti, magas állású férfiú ellátogatott a központi laktanyába, hogy megtekintse a fővárosi tűzoltóság berendezését, tájékozódjon fejlettségéről. 1897-ben így tett pl. Eötvös Lóránd báró, közoktatásügyi miniszter – a múlt század 70-es éveinek buzgó önkéntes tűzoltótisztje, aki gyönyörű szavakkal emlékezett meg a feledhetetlen időkről az önkéntes tűzoltók 10.000-ik éjjeli őrsége alkalmával. 1928. január 22-én viszont Magyarország miniszterelnöke, gróf Bethlen István tekintette meg a központi laktanyában Szilvay Kornél tűzoltófőtiszt újonnan beállított, szabadalmazott poroltógépét tűzoltás közben.
 

A főpolgármester is megtekintette a szárazoltógépet
 

Hét székesfővárosi tűzoltót tüntettek ki 1928. január 27-én dr. Ripka Ferenc Budapest székesfőváros főpolgármestere jelenlétében. A kitüntetési okmányokat és jelvényeket Breuer Szilárd főparancsnoknak, Blasnek Hugó parancsnoknak, Benedek Mihály tűzoltótisztnek, Polgár Sándor, Bognár Károly, Molnár Dániel főtörzsőrmestereknek és Ultzinger József őrmesternek adták át. Tűzoltási gyakorlat keretében a főpolgármester is megtekintette Szilvay semlegesgázzal és oltóporral működő automobilfecskendőjét.
Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1928. évi október 30-i rendes közgyűlésén Sipőcz Jenő polgármester az 1929. évi költségvetés előterjesztésekor a következőket mondotta: „Tűzőrségünk személyzete 413-ról 595-re emelkedett. Emellett a legnehezebb időkben is gondoskodtunk arról, hogy tűzőrségünk a legmodernebb felszereléssel legyen ellátva (élénk helyeslés minden oldalról), és külföldön ezen intézményünk – amint erről személyesen meggyőződtem – a legnagyobb tiszteletnek és renoménak örvend. De nem is szabad e téren semmi költséget sem kímélni. Az emelkedés itten 1,417.000 pengő.”
A budapesti hivatásos tűzoltóság szolgálat közben elszenvedett baleseteinek neme és száma 1928-ban így alakult: füstmérgezés 9, égési sérülés 6, agyrázkódás 2, szemsérülés 5, ficam és csonttörés 1, metszett, vágott és zúzott seb 10, izületi rándulás 3, zúzódás 6, azaz összesen 42 szolgálatképtelenséget okozó baleset fordult elő.

 

1929. február 29-én került sor az új Szilvay-féle szárazoltógép első gyakorlati alkalmazására a VI. kerületi Bajza utca 23. szám alatti festőműterem mennyezet- és tetőtüzénél. Az égő tetőrész alatti festőműtermekben és az ott lévő értékes képekben – mivel vízsugarat nem alkalmaztak és mivel azokat a helyükön hagyták – károsodás nem történt. A szárazoltásnak, úgyis mint vízkármentes oltásnak szép példája volt ez a beavatkozás, amit maga a feltaláló, Szilvay Kornél vezetett. 1929-ben 20 esetben avatkoztak be és értek el sikeres oltási eredményt a szárazoltó géppel.







 

Minárovics János ny. tű. ezredes